Jégbe fagyott könnyek

2011 október 20. | Szerző: Soccersgirl

 Szia Abby-szólt Don és tovább szorongatta a lány kezét. Jhon már aggódott érted…és én is. Nem kell értem aggódni, nagylány vagyok már. Kerestelek otthon. Öreg hiba, hiszen tudod,hogy ide járok minden este…-szólt halkan Abby és kihúzta a kezét a férfi markából, majd rágyújtott. Nézd Abby, én tudom,hogy miattam érzed most így magad, és miattam üldögélsz itt magányosan.

Ugyan Donnie, kicsit sokat képzelsz magadról.-mondta ki hangosan a lány,de a szíve hevesebben kezdett verni attól,hogy Don tudja,miatta érzi magát pocsékul,mégpedig azért mert tudja, ettől a férfitől nem várhat tartós és valós érzelmeket, neki pedig más nem kell…

Abby, drágám, fogalmam sincs mi játszodhat le benned, és arról sincs,hogy velem mi történik, -a férfi is rágyújtott és nagyot kortyolt a wiskeyből majd folytatta:életemben nő még nem izgatott engem így, mint te Abby, minden értelemben. Olyan okos vagy, olyan szép, olyan más ahogy élsz és gondolkodsz, vicces vagy és kedves,talpraesett és bizony jól felvágták a nyelvedet. Óriási meglepetés voltál te nekem, Abbykém.

Aha, persze, -felettébb érdekes lehetek számodra-szólt Abby és újra rágyújtott. Igen is az vagy,-erősködött a férfi. De én nem vagyok erre felkészülve Abby. Mire nem vagy te felkészülve?-kérdezte a lány egy kis indulattal a hangjában. Arra,hogy egy ilyen horderejű kapcsolatba lépjek Abby. Mert az rendben van,hogy randizgatok, és kényelmes nem beszélgetős, nem tervezgetős kapcsolatot létesítek néha, szép, de üresfejű, hideg nőkkel, de arra,hogy megtalálom azt a nőt akivel le kéne élnem az életem, mert az eszem és a szívem azt súgja, arra nem voltam és nem  vagyok felkészülve.

Hát akkor talán nincs is miről beszélgetnünk Donnie, mert nem azt a nőt találtad meg akivel le kéne élned az életed, mert ha így lenne, egy percig se gondolkodnál azon mi folyik itt. De légy nyugodt egészen,eszembe se jutott,hogy bármikor is feleségül mennék hozzád, vagy arról ábrándozzam, hogy megkéred a kezem…egyszerűen csak arra gondoltam, nem vagy olyan féreg mint akit megismertem. És most ismételten elmehetsz..én még maradni szándékozom…a társaságod nélkül.

Félre értessz Abby,-szólt a férfi. Nem, Donnie, nem, te értessz félre ha azt hiszed, ezt most nem komolyan mondtam. Jó utat hazafelé Donnie. Donnie lemondó sóhajjal kelt fel a székről, a kabátjáért nyúlt, még egyszer visszanézett a lányra, aki passzívan a falat bámulta, majd kisétált a bárból. Az ajtócsengő még sokáig csilingelt utána…

Másnap a boltban Jhon próbált Abby lelkére beszélni,hogy ne szomorkodjon, természetesen nem tudott dönteni, mindkét barátját megértette. Abby szerinte mást sem érdemelt volna egy rendes férfin kívűl, aki szereti és megbecsüli, és ismeri a lány minden értékét és elfogadja a bogarait. És tudta, Donnie még nem képes erre… de haragudott Donniera mert minden figyelmeztetése ellenére,mégis kikezdett Abbyvel, és a lány nem azt érdemelte amit kapott, mégha ő is elvesztette a fejét, annak ellenére,hogy jól tudta, mire számíthat Donnietól.

Abby pár nap múlva a barátainak újra a régi arcát mutatta, és valóban jobban is érezte magát. Gőzerővel vetette bele magát a munkába és az esti szórakozásba. Néha Kate és Jhon is vele tartott, de legtöbbször Tedd társaságát élvezte. Még nem egy hajtós nap után a bárban iszogatva megismert Markot.

Mark igazán jóképű fickó volt,feltűnő jelenség, és kicsit Donniera hasonlított. Abby épp az első italát itta, mikor a férfi biliárdozni hívta a lányt, mivel ő volt egyedül a bárban. Egész éjjel szórakoztatta a lányt, aki végre szívből tudott kacagni,iszogattak, nevettek, táncoltak, beszélgettek. Mark azt mondta a testéréhez jött,hogy egy üzleti ügyet intézzenek, de nem említette ki a testvére. Késő éjjel Mark hazakísérte Abbyt, elkérte a telefonszámát, és kérte a lányt ha újra a városban jár feltétlenül hívja fel.

Másnap reggel Kate ébresztette Abbyt,hogy Donnie van itt és nagyon mérges. A lány álmosan és mérgesen ment ki a konyhában ülő férfihez. Mi az ami ilyen fontos Donnie?- szólt emelt hangon a lány, vigyázni kell Mollyra?-és gúnyosan elmosolyodott. Á nem, szólt a férfi- csak azt szeretném, ha békén hagynád az öcsémet amíg Valleyben tartózkodik. Abby azonnal kapcsolt. Aham, szóval a te öcséd, nos ez abszolute nem látszik-szólt a lány nem feledve a cinizmust a hangjából.

Az öcséd úriember hozzád képest, és fogalmam sem volt róla, hogy bármilyen rokoni szál fűzi hozzád, gondolhatod ha tudom, hát messze elkerülöm. Remek, mert ő sem tudta,hogy kivel mulatott tegnap éjjel, de ahogy áradozott rólad egyből tudtam csak te lehetsz. Naná, ki lenne éjjel 22-kor Teddnél?-szólt a lány, de ennek tudatában is csak azt állíthatom,hogy föld és ég.

Én meg csak azt állíthatom,hogy köztetek is ennyi legyen legalább a távolság erre a két napra, ugyanis az öcsém azt sem tudja,hogy mit jelentessz nekem-szólt indulatosan Donnie,és apró ráncok kezdtek el táncolni a szemei körül, majd megfordult és bevágta maga mögött az ajtót, már nem hallva Abby válogatott szítkait, arra vonatkozólag,hogy hová kívánja a férfit.

Abby és Donnie

2011 szeptember 25. | Szerző: Soccersgirl

Másnap Abby, zizegő fejjel ébredt, és az első gondolata Donnie volt. Mit akart tenni, amit mindketten megbánhatnak?-gondolkozott a lány. Biztosan azt hitte én majd lefekszem vele, mert azt tuti mindketten bánnánk mára. Te jó ég, mindjárt itt lesz Mollyval, össze kell szednem magam, gondolta a lány és édesapjától tanult jól bevált recept szerint kávé helyett legurított egy feles,ami két pillanatig fel-le liftezett a gyomrában, de pár percel később már világosságot gyújtott a lány tompán fájó fejében.

Langyos fürdőt vett, és most már kávét ivott, piros fehér melegítőt kapott magára, hosszú haját kifésülte és összefogta. Evett pár falatot, majd a kutyát és a madarakat is kiment megetetni mikor Donnie és Molly is megérkezett. Molly nevetve rohant Abbyhez aki átadta neki a madaraknak szánt magvakkal teli bögrét, és Donniera nézett.

Donnie érzelmektől mentes mosoly küldött a lány felé, és szűken így szólt: Még egyszer köszönöm Abby, hogy vigyázol Mollyra, legkésőbb este 18 óra felé itt leszek. Rendben van-szólt ugyanolyan hangsúlyt használva a lány és meg sem várta amíg a férfi kilép a kapun Mollyhoz indult.

Végre Kate is hazaérkezett, sugárzott a boldogságtól, és ebédet főzött mindhármuknak. Amíg Molly aludt ebéd után, Abby koszorúkat kötött, külön csinált egyet Jhonnak és Teddnek is, majd meggondolva magát Donnienak is. A délután nagy részét játékkal, mesevideók nézésével töltötték. 17 óra felé megérkezett Jhon is, átölelte Abbyt, megcsodálta a díszítést, és megköszönte a koszorút. Lazán magához ölelte Kateet és mosolyogva nézte Mollyt amint a karácsonyi mesék bűvöletében ült a kanapén.

Kate különleges vacsorát készített, és Jhon segített neki, Abby a hátsó teraszra ment egy pohár italal a kezében és rágyújtott. Bentről a rádióból, Jack jóvoltából az NKOTB I still believe in santa claus című szám szólt, mikor valaki eltolta az üvegajtót. Még megfázol itt nekem te bagós!- szólt egy ismerős hang és a lány megfordult. Donnie szintén cigarettázva lépett közelebb a lányhoz és koccintásra emelte a poharát.

Egészségedre, Donnie- szólt a lány és elfordult a férfitől. Valami baj van Abigel?- kérdezte a férfi tőle szokatlan kedvességgel. Semmi baj Donnie, Jhon reméli, hogy velünk  vacsoráztok, ő és Kate főztek. De neked nincs étvágyad…-jól gondolom Abby? Látom, hogy valami bánt…Semmi bajom egész évben Donnie, szuperül elvagyok úgy a családommal, hogy havonta megyek egyszer. De ilyenkor nagyon hiányoznak.

Hamarosan karácsony Abby, és te újra a szüleid és a testvéreid mellett lehetsz. Ez a felnőtt élet Abby, és néha nagyon nehéz egyedül, elhiszem. De a fiókák egyszer kirepülnek a fészekből, akár van párjuk akár nincs. Kedves, hogy vigasztalsz Donnie, de rögtön minden a helyére kerül bennem és újra oké leszek. Ennek örülök Abby, mert terveim vannak veled-nevetett Donnie és beirányította a lányt a lakásba.

A vacsora után, Molly békésen elszundikált Abby ölében. Most aztán vihetlek haza a lányommal együtt-tréfálkozott Donnie, de a szeme komoly maradt, ahogy Abbyre nézett. Hagyd csak, Molly itt maradhat ma is. Neked úgyis sok a dolgod, Jhon mondta, hogy sok a munkád. Ahogy neked is Abby, de milyen szép a barátunktól, hogy figyel még ránk-szólt nem kis célzással Jhon és Kate felé Donnie.

Kate csak nevetett, és Jhon is csak mosolyogva nézett a barátjára. Nem látnak-nem hallanak a szerelemtől ezek-szólt Donnie és elvette Mollyt Abby kezéből. Mintha sejtette volna merre van a vendégszoba, úgy vitte előre Mollyt, és gyengéden az ágyra fektette, és rácsukta az ajtót.

Kate és Jhon a halk zenére táncoltak, Abby és Donnie a kis szobai bárpult székein ültek. Donnie haja hanyagul szétkócolva pihent a fején, a mosolya fáradt volt, de vidám. Nem kérded meg Abby merre jártam ma?-kérdezte a férfi. Miért kérdezném meg?-nem vagyok a feleséged-válaszolt egyszerűen Abby,de ha az lennék is, sose vizslatnék egy férfi után, szólt Abby, pedig jól tudta merre járt ma a férfi.

Miért nem Abby?-vallatta a férfi. Egy férfinek szüksége van szabadságra, hogy pecázzon, vadásszon, kocsmázzon a barátaival, hogy nők nélkül, férfias dolgokat műveljen-szólt Abby. Egy férfinek nem lehet örökké a nyomában járni….és ha ezt egy férfi nem tudja értékelni akkor nagy barom. Nem is értem, a te volt pasid miért nem csinált egyből 6 gyereket neked, ahelyett, hogy fejvesztve menekült előled.

Sose, hallottam még ilyet nő szájából Abby, és ez nagyon tetszik nekem. Tudom, hogy egy kicsit nehéz neked most meg emészteni, hogy így viszonyulok hozzád, de tudnod kell, minden szavam igaz. De nem tudom és nem is merem elhinni, hogy te ilyen vagy Abby…. Miért milyen vagyok én?-kérdezte a lány. Álom vagy Abby…-szólt a férfi és magára hagyta a lányt. 

Nem sokkal később, Jhon és Kate elköszöntek, és hazafelé vették az irányt. Abby zavartan pakolgatta a tányérokat, még Donnie rápillantott a lányára. Visszatérve ott találta Abbyt a teraszon, tüzet adott a lánynak és maga is rágyújtott. Messzire fújta a füstöt és Abbyre nézett, nézd csak boszikám, micsoda karikákat fújok viszonzásul a finom vacsiért és ezért a csodálatos estéjért. Hm, nagyon szépek…-nevetett Abby és belekortyolt az italába. Szóval Donnie Gallant, milyen nő vagyok én?-kérdezte mostmár olyan hangsúllyal, hogy nem lehetett kitérni a válasz elől.

A férfi nagyot kortyolt az italából és a lányra nézett, Abby te vagy a legcsodálatosabb nő akit valaha láttam, de nem hiszem el, hogy igaz vagy. Mert én egy ilyen kétkedő, szemét pasi vagyok. Olyan szép vagy nekem, mint még soha senki, olyan dolgok vannak benned amit én még  nem tapasztaltam soha senkivel. Te szereted a focit, beszéled a gyerekek nyelvét, pecázol, és tudod, hogy egy férfi nem azt érti a felmegyek a hegyekbe kijelentése alatt, hogy más nőkkel fekszem le, te elfogadtál ilyen szúrós fickónak engem, vigyázol a gyermekemre….. de félek csak álom vagy Abby- szólt a férfi és megsimogatta Abby hátát.

Gyere be, megfázol, szólt Donnie és megint csak betessékelte Abbyt. Bent aztán Donnie szó nélkül átkarolta a lányt és a halk zenére táncolni kezdtek. Donnie szorosan ölelete a lányt magához, fejét a lány illatos hajfürtjeibe fúrta, néha súrolta az ajka a nyakát, majd lassan, megcsókolta  Abbyt. Abby nem akart először vissza csókolni, de a férfi közelsége olyan megnyugtató, olyan régi vágyakat felkorbácsoló volt a lány számára, hogy nem sokáig kérette magát.

Abigel-suttogta a férfi és csókolta tovább a lány száját, míg végül Abby elhúzódott tőle. Mi a baj Abby-kérdezte a férfi. Én nem tudom, hogy mit akarok tőled Donnie, de azt biztosan nem akarom, hogy az újabb nőcskédtől érkezve az én ágyamban köss ki. Jó öreg barátom Jhon-nevetett Donnie, igazad van Abby, és ettől még jobban tisztellek téged. De Jhont holnap pofán verem az tuti-nevetett Donn és italt töltött mindkettőjüknek.

Ülj le Abby, azzal a tudattal, hogy igazad van. Valóban egy ügyfelem által ajánlott úgymond hölgyel ebédeltem, aki szerintük potenciális jelölt lehetne számomra, de nem volt az Abby, nehéz eset vagyok, különleges igényekkel. És mióta téged ismerlek, csak még magasabbra került a mércém. De valóban igazad van, nem volt jogom ezek után így letámadni téged.

Értem, én mindent értek Donnie, csak azt nem, hogy akkor most mi is van velünk?  Hogy mi van velünk?-ismételte Donnie, fogalmam sincs, szólt és újra megcsókolta a lányt. Veled akarok lenni minden percben, de közben rettegek, hogy te is csak ugyanolyan vagy…ugyanolyan mint a többség…és ezt nem akarom…csókolta tovább a lányt, egyre hevesebben, míg végül reggel Abby francia ágyában ébredtek Molly hangjára.

Ti meg mit csináltok itt?-kérdezte Molly? Óh, kicsikém sóhajtott nagyot Donnie, apa is elfáradt és elaludt, de a kanapé kicsi volt neki, így Abby megengedte, hogy itt aludjak vele. Értem, azért reggelizünk?- kérdezte a kislány és kirobogott a szobából. Donnie és Abby egymásra nevettek, Abby felkelt és köntösbe bújt, Donnie szintén követte és pólóban, alsógatyában lépdelt utána. 

Molly már a konyhaasztalnál ült, Abby a hűtőhöz lépett, és Donnie hátulról átölelve, csókot nyomott a lány fejére, és segített neki reggeli csinálni. A reggeli után, Donnie is felöltözött rendesen, szó nélkül csókolta meg Abby narancslé izű száját és kilépett az ajtón.

Kate vidáman, Abby ingerülten, kevés türelemmel dolgozott ma. Kate hiába faggatta és jött át később Jhon is, miután Kate felhívta, hogy Abbyvel valami baj van, a lány nem mondott senkinek semmit. Délután 15 óra felé otthagyta Katet a boltban, hogy már maga is boldogul és Teddhez ment. 

Tedd, tudta most nem érdemes faggatni a lányt, csak hordta neki az italokat. Abby csak bámult ki az ablakon, Jack éppen a where are you christmas számot játszotta. A lány nézte ahogy a szürke hasú felhőkből lassan hullani kezd a hó, és meg-megrázza a szélcsengőket az északi szél. Később, sokkal később, Donnie hideg levegőt,téli illatot hozva magával megállt a lány asztala előtt,levette a hópelyhekkel díszített kabátját,leült a lány mellé,és hideg tenyerébe fogta a lány kezét. 

Tél ünnep

2011 szeptember 25. | Szerző: Soccersgirl

Hamar eljött a  hétvége, és Abby megígérte Jhonnak, hogy a télünnepen bemutatja neki Katet úgy igazából. Nem lesz nehéz dolog- gondolta Abby mert Kate másról sem beszélt csak Jhonról.

Pénteken Abby egyedül dolgozott, mert Kate nem érezte jól magát ezért otthon maradt, de Abby is dél körül tervezte, hogy bezár, még elakart menni vásárolni. Még átnézte a könyvelést mikor az ajtócsengő vásárlót jelzett. Elfelejtettem bezárni az ajtót-gondolta Abby, magamra vessek, nézett fel a könyvelésből.

Molly szaladva érkezett a lány ölébe, és hideg kis arcát kedveskedve dugta Abby arcához. Szia Abby, úgy de úgy hiányoztál nekem-csacsogta Molly és még jobban Abbyhez simult. Szia, kis pocok-ölelte át Abby is, és kisimított egy szőke tincset Molly arcából. Donnie tűnődve nézte a jelenetet, majd megszólalt.

Szerbusz Abby, remélem nem haragszol a múltkori ugratásom miatt, egy kicsit sok volt a wiskey. Ugyan, nem is bírnám ki ha néha nem szólnál be. Ülj le Donnie, mindjárt főzök egy kávét. Igazából egy állítólagos csodás mesekönyvért jöttünk, és mert Molly látni akart téged. Csak rólad beszél mióta megismert.

Mert nagyon hiányzol nekem Abby, néha eljöhetnél hozzánk. Inkább te gyere el hozzám néha kicsikém, szólt Abby  és levette a mesekönyvet a karácsonysarok egyik polcáról. Tessék a mesekönyved, itt várt rád. Látod apa milyen kedves Abby? Bármit szeretnék, megkapom tőle. Azért ne felejtsd el kislányom, hogy ezt a könyvet apád fizeti majd ki.

Ó nem kell kifizetni, ez az én ajándékom Mollynak. Szó sem lehet róla Abby, már így is sokat tettél értünk. Rendben van, ahogy gondolod-szólt a lány szórakozottan, és kávét nyomott Donnie kezébe. Viszont kérni szeretnék valamit Abigel. Parancsolj-szólt a lány és elvette a férfi kabátját a kezéből, majd lenyomta a hintaszékébe. Zavarta ahogy a széles vállú izmos férfi betakarja a fél boltját.

Arról lenne szó, hogy lenne egy kis dolgom vasárnap, és a pótdadus adventkor nem ér rá. Szívesen vigyázok Mollyra-szólt mosolyogva a lány. Nem vagyok hozzászokva, hogy a nők a fejembe lássanak-nevetett Donnie. Boszorkány vagy, de jól csinálod, szóval Abbykém számíthatok rád?-kérdezte a férfi hízelegve. Fúj de nem áll jól neked a hízelgés Donnie, nevetett a lány és azon kapta magát,hogy élvezi a férfi társaságát, kíváncsi tekintetét.

Akkor vasárnap reggel átvihetem hozzád Mollyt? Persze hozd csak nyugodtan, örülök neki, hogy engem kértél meg rá. Hát mást nem is nagyon ismerek Abby, csak Jhont. Tudod, hogy ritkán járok be. Pedig a héten már 3x is láttalak bent-szólt Abby Jhonnál. Igen, Jhonnal amellett, hogy barátok vagyunk van egy közös projecktünk is. Miféle projeckt az amit ti csináltok? Titok. Mész a télünnepre Abby? Bár neked ott a helyed mindenhol …ahol sört mérnek?-fejezte be ma Abby Donnie gondolatait.

Hát igen-nevetett Donnie majd felállt és a kabátjáért nyúlt. De mostmár legalább tudom, mi  a szenvedélyed oka, Jhon elmesélte, hogy szesz csempész családból származol. Na ez már a régi Donnie, jobb ha most mész mielőtt kapsz egy csibésznevelőt a füled tövére. Donnie elnevette magát, úgy beszélsz mint egy öregasszony, és ez mókás. Gyere kincsem Abby meg akarja verni apádat. Ez nem igaz-szólt a kislány és Abbyre mosolygott. Viszlát Abby!-szólt a férfi a lánynak aki épp puszival búcsúzott Mollytól, madj vidáman távoztak.

Abby a bolt után beugrott az egyik kis divatruha üzletbe, és két gyönyörű ruhát vett a holnapi bálra. Egyet magának és egyet Katenek. Vidáman ért haza, és jóízűen ebédelt a  Kate által készített spagettiből. Ebéd után ejtőzött egy kicsit, majd Kateel kimentek játszani a kutyával, feltöltötték a madáretetőket, fát vágtak, madj Abby odaadta Katenek az ajándék ruhát.

Kate szemei csillogtak a gyönyörű ruha láttán, a ruha egyszerű volt de szép, hosszú egyenes vonalú mélykék színű, a közepén spanyol stílusban elválasztva, nagyon jól állt Katenek, aki nem győzött hálálkodni. Abby egy fekete selyem egyberuhát választott magának ami fent mint egy egszerű selyeming lent mint egy bőszárú nadrág volt ötvözve. Az anyag kissé rátapadt Abby sportos testalkatára, és kihangsúlyozta nőies vonalait, Abby úgy gondolta egy vastagabb piros bőrövvel teszi egy kicsit extrémebbé majd.

Másnap aztán, már délután 2 órától csak szépítkezett a két lány, frizurát fésültek egymásnak, és Kate még arra is rászedte Abbyt, hogy hadd fesse ki egy kicsit. Nahát Abby mintha nem is te lennél, lelkendezett Kate. Nem is értem miért nem öltözöl gyakrabban így. Nem szeretem én az ilyet-szólt Abby csendesen, majd töltött egy italt maguknak. Hamarosan indulnunk kell Kate, Jhon már nagyon szeretne látni téged.

Az idő közben megcsendesedett és még hűvösebbre fordult. Hamar sötétedett, de a megmaradt hó világított a vidáman lépkedő lányoknak. A bárban már sokan voltak, csinos lányok és feleségek, kiöltözött férfiak. A zenét Jack szolgáltatta, és mint mindig ma is kitett magáért. Tedd egy négyes boxba ültette a lányokat, gondolva ha ideje engedi ő maga is melléjük szegődik. Nagyon szépek vagytok lányok,- szólt Tedd és megkérdezte mit isznak. Abby sört kért, amihez Tedd ma kivételesen ízléses poharat is hozott. Látod Abbykém ez itt a sörös pohár, ha ilyen szépen felöltözöl nem ihatod üvegből a sört- csípkelődött Tedd. 

Na, ne kezd már te is-nevetett Abby és töltött a poharába. Kate koktailt rendelt, ezzel be is lopta magát Tedd szívébe, aki nagyon szeretett koktailokat készíteni. A lányok jól érezték magukat, megnézték a nőegylet által prezentált műsort, ami nagyon jól sikerült, és kisorsolták ki- kit lep meg a karácsony második napján tartandó karácsonyi bálon, amit mint minden évben most is a közösségi házban tartanak majd.

Nem sokára megérkezett Jhon is, és a lányok asztalához telepedett. Dícsérte a lányokat, milyen csinosak és Kate vissza is adta a bókokat, ami igaz az igaz, Jhon kitett magáért, divatos nadrágot, és elegáns pulóvert viselt. Később aztán táncparketté alakították a pub közepét és táncolni kezdtek.

Hívtam Donniet is -szólt Jhon, de azt mondta, hogy nem jön el. Abby egy cseppet sem lepődött meg azon, hogy Jhon barátja nem látogat el sehová ahol kettőnél több emberrel kell találkoznia. Jhon táncolni hívta Kateet, aki örömmel ment. Aranyosak voltak így együtt,és Abby boldogan nézte őket. Ő is elment táncolni Teddel, aki Donnieról kérdezett, de Abby semmi újdonsággal nem tudott szolgálni. A tánc után az aszalukhoz igyekezett, mikor látta, hogy valaki leült oda.

Donnie mosolyogva üdvözölte a lányt, és elétolt egy pohár sört. Gondoltam megszomjazol, bár elég lagymatag táncot jártál Teddel. Mit vártál? -Tedd a barátom, nem bújhatok a karjaiba, és ez nem egy latin muzsika volt..-szólt a lány és grimaszolva leült a székére. Jhon azt mondta, hogy nem jössz el. Miattad jöttem Abigel-szólt a férfi, és még mindig mosolygott. Miattam?-döbbent meg a lány. Hát persze, soha nem találkoztam még olyan nővel aki ennyire szórakoztatott volna mint te Abby-nézett a lányra Donnie. Szóval bohócnak tartassz mi?-nevetett Abby, ma semmi sem ronthatta el a kedvét.

Szó sincs róla Abby, na és mit szólsz a barátunkhoz- intett a táncoló Jhonra és Katere. Nagyon örülök nekik, Jhon megérdemli a boldogságot, és Kate is. Na és te, hogy vagy Abby?-kérdezte Donnie. Kösz, én jól vagyok. És boldog is vagy? Nem értem, miért kérdezel ilyeneket tőlem Donnie. Hát magam sem tudom, érdekel azt hiszem -szólt a férfi és szórakozottan a poharáért nyúlt-de ezt még magamnak sem merem bevallani.

A tánc után Jhon és Kate is csatlakoztak az asztalhoz. Jhon megörült a barátjának, és vicces történeteket meséltek régi horgászatokról, gyerekkori  csibészségekről. Abby szívből kacagott egy-egy történeten, és Donnie egyre többször felejtette a szemét a gyönyörű lányon. Jhon azonban észre vette és intett a barátjának, hogy menjenek rendelni valamit.

Te meg mi a francnak bámulod így Abbyt? -esett neki suttogva a barátjának? Nem azt mondtad, hogy nem tetszik neked? Haver, azt akkor mondtam mikor te még fülig bele voltál esve, amikor még nem ismertem, és nem láttam ebben a gyönyörű ruhában, és nem kacagott így előttem-fedte fel érzései egy részét Donnie a barátjának. Hát ide figyelj Donnie, a barátom vagy és szeretlek, de Abby is a barátom, és ha bármivel megbántod őt, hidd el azt megbánod, fenyegette meg barátilag Jhon a férfit.

Eszem ágában sincs bántani Abbyt, szólt Donnie kissé megsértődve, majd durcás kisfiú képet vágva rendel magának és Abbynek, majd otthagyta Jhont. Jhon tudta, hogy Donnie nem haragszik igazán, és tudta ha nem figyelmezteti a férfit, az képes lenne Abbyvel is ugyanolyan hányavetin bánni mint a többi kis nőcskével. De azt is tudta, hogy Abby pont olyan nő akivel ezt nem lehet csinálni.

A bárban aztán megfogyatkozott a vendég sereg, és Donnie táncolni hívta Abbyt. Gyere, te kis boszorkány, Donnie bácsi megmutatja neked, hogy kell táncolni. Azt kétlem, szólt Abby, igazán jó táncos vagyok, és elfogadta a férfi felé nyújtott kezét. Jack éppen a Last Christmas című számot játszotta. A férfi szorosan magához ölelte Abbyt, karcsú derekán a tenyere forrón pihent. Ütemesen mozgatta a lányt, és meg-meg pörgette néha, majd visszahúzta egész közel magához.

Donniet elbódította Abby fahéjas alma parfüm illata, és be kellett vallania magának, Abby valóban jó táncos volt. Kifinomult mozdulatai, lágy csípő ringatása, és mosolya elvarázsolta a férfit, de Abbynek fogalma sem volt arról milyen hatással van a férfire. Bár ő is mélyen magába szívta Donnie férfias illatát, és kellemesen melegítette a csípőjét a férfi tenyere, nem gondolt mást róla.

Később megint együtt ültek az asztaluknál, de Jhon és Kate annyira egymással voltak elfoglalva, hogy Donnie és Abby hatalmas nevetésbe törtek ki, amit az elfogyasztott ital mértékére fogtak. Később magára is hagyták a két szerelmest, és a bárpulthoz ültek beszélgetni, ahol Tedd mosolyogva szolgálta fel nekik a finomabbnál-finomabb italokat.

Már hajnali egy óra felé járt az idő mikor Jhon félre vonta a barátját, és azt mondta Donnienak. Itt az iroda kulcsa, van ott egy jó kis ágy, kérlek aludj ott ma, Kate nálam alszik, nem szeretném ha te is ott lennél. Donnie nevetett: azt elhiszem-mondta és a kulcs után nyúlt. Jhon és Kate aztán lassan el is köszönt, Donnie és Abby is útnak indult. Haza kísérlek, – szólt Donnie, attól tartok nem sokat fogok aludni a rendőrségen, nevetett. Az fix-nevetett kissé becsípve Abby is. Hát ha nincs jobb dolgod, kísérj csak haza-szólt Abby és elindult haza felé.

Donnie egy kis idő múlva utolérte, és megfogta a lány kezét. Csak, hogy ne ess el ezen a csúszós úton-azt nem venném a lelkemre-szólt Donnie és mosolygott. A lány szótlanul lépkedett a férfi mellett, és gondolkozott: vajon mi a francot akar tőlem, pár napja még ellenségek voltunk és olyan véleménnyel volt rólam, ami minden féle barátságot kizárt a továbbiakban.

Nem egész 10 perc alatt elértek Abby házához. Kelta a kerítéshez szaladt, és kíváncsian nézett Donniera. Barát!- azt hiszem-szólt Abby a kutyának, aki elsétált. Kis ideig még nézték egymást, madj Donnie megszólalt: most meg kell kérdezned, hogy bejövök e egy italra még. Abby elnevette magát, és így szólt: bejössz még egy italra Donnie? Donnie is nevetett és így felelt: ha józan lennék azt mondanám, dehogy megyek, de a wiskey azt mondja: igyál még egyet- és kinyitotta a kaput Abby előtt.

A hatalmas ír farkas azonban csak erre várt, az oké, hogy a gazdi azt mondta barát, de arról szó sem volt, hogy ez az idegen szagú fickó belép a portára. Egy pillanat múlva Donnie már a félrelapátolt hóban feküdt, mellkasán a 60 kg-os kutyával. Abby, kérlek szedd le rólam ezt az óriást-szólt elfúló hangon Donnie. Abby nevetve parancsolta egyetlen szavával a helyére Keltát, és a kezét nyújtotta Donnienak.

Donnie azonban, hogy méltóságát visszanyerje, maga állt fel, és követte Abbyt a házba. A lány kinyitotta az ajtót, és feloltotta a villanyt. A férfi levette a kabátját és a cipőjét az előszobában, és otthon érezve magát belépett a nappaliba. Nahát Abby, milyen csodálatos az otthonod, Molly igazat beszélt. Köszönöm-szólt Abby és a bárpulthoz lépett. A férfi pedig dobott pár fát a kandallóra és megkotorta a még pislákoló tüzet.

Mit szeretnél inni?- állt tanácstalanul a bárpult előtt a lány. Mivel ilyen széles a választék a legnemesebb wiskedből kérek, kárpótlásul, hogy a kutyád majdnem felfalt. Talán annyira  nem ijedtél meg, hogy a legdrágább wiskeymet kelljen meginnod, de szerencséd van én nem szeretem, így mégis kibontom neked. Ez kedves tőled Abby-szólt a férfi és élvezettel kortyolt a 40 éves italba.

Abby zenét kapcsolt, és kevert magának egy koktalit, majd a férfi mellé ült a kanapéra. Abby-szólt a férfi, köszönöm, hogy a barátod lehetek, és, hogy minden régi szemétkedésem ellenére ilyen jó vagy hozzám. Jaj Donnie, kérlek, te ilyen vagy. Igyekszem mindenkit úgy elfogadni ahogy van. És élvezem a társaságodat, úgy mint Teddét és Jhonét. Hát ez is valami szólt a férfi. Mennem kell Abby,mielőtt bármi olyat teszek ami nem lenne jó egyikünknek sem. Jó éjt drágám-szólt még a férfi, és köszönöm ezt a szép estét, majd a kabátjáért nyúlt, és mit sem tartva a kutyától kisétált.

Kate

2011 szeptember 24. | Szerző: Soccersgirl

 Másnap Abby üdén és frissen ébredt, a kávéját karácsonyi dalokat dúdolva itta meg, kint vakító nap sütött, a fehér hó szikrázó sugarakkal verte vissza a fényt, és színes kis madarak serege lepte el Abby minden madáretetőjét.

Kelta bambán bámulta a madárhadat, nem értette mi ez a sürgés-forgás a kertben. Abby bőrnadrágba, vicces I love Santa feliratú piros fehér vastag thermo pulcsiba és fekete motoros csizmába bújt. Hosszú haját két oldalra fonta, piros sálat tekert a nyaka köré és kiment megetetni Keltát, és feltölteni a madár etetőket, majd gyalog indult dolgozni.

Az utcán vidám emberek jöttek -mentek, és Abby is még jobb kedvre derült tőle. Sok vásárlója volt, sok karácsonyi megrendelést vett fel, és amíg nem jött senki, koszorúkat kötött. Jack a rádiós fiú épp a Have yourself a merry little christmas című számot játszotta Crosbytól, mikor csilingelt az ajtócsengő és belépett Donnie. A férfi megköszörülte a torkát és közelebb lépett a dolgozó lányhoz. Szia Abby-szólt rekedtes mély hangon. Szia-válaszolt Abby és letette a kezében lévő koszorút. Én azért jöttem, szóval, jaj de nehéz ez-szólt a férfi és a lányra nézett. Nem kell bocsánatot kérned, csak azért mert Jhon így látja jónak-szólt a lány és felállt.

Nem számít Jhon mit lát jónak, az számít kiben lát jót, ő és a lányom, nem ismerlek Abby de számomra a legfontosabb ember a világon ismer és szeret, és a legjobb barátom is ismer és szeret téged. Elhamarkodva törtem pálcát feletted Abby, úgy, hogy nem is ismertelek, csak láttalak.

Nagyon sajnálom, hogy tegnap olyan csúnyán viselkedtem veled, a tudat, hogy bármi baja eshetett volna Mollynak megőrjített, és rajtad töltöttem ki. Pedig te vigyáztál rá, nálad talált menedéket és megnyugvást, míg nem értem haza. Nem kérem, hogy bocsáss meg Abby, csak akartam,hogy tudd sajnálom.

A lány ekkor nézett először rendesen a férfira. Donnie elesettnek, fáradtnak és végtelenül szomorúnak tűnt. Abby mérleg jegyű volt, szerette maga körül a békét, és mosolyogva nézett a férfira:semmi baj Donnie, megértelek. Örülök, hogy megismerhettem Mollyt, és annak is, hogy Jhon barátja vagy. Tudom szüksége van jó barátokra, és ő nehéz ember. Minden rendben van szóval….Elmehetek?-kérdezte és folytatta egyben a férfi egy kicsit mosolyogva. Mert tegnap ezzel a mondatoddal olyan porig sújtottál szavakkal mint nő még soha, akivel azt hittem fölényben állok. Hát te se haragudj rám, egy kicsit tényleg dilis vagyok-állt a békülés útjára mostmár Abby is. Azt látom-szólt a férfi és Abby pulcsijára mutatott, viszlát Abby-szólt még és kilépett az üzlet ajtaján.

A napok aztán gyorsan teltek, sok munkával, kevés alvással. Abby azért minden nap beugrott Teddhez és pénteken délután lerakta a kulcsát nála, hogy Tedd hétfőig etesse Keltát, majd elköszönt, ígérve siet haza hétfőn a városból. Abby a szülei házában töltötte a hétvégét, az öccseivel vásárolgattak ,mindenféle egzotikus boltokban, régiség kereskedésekben az üzlet megrendeléseinek részére. A Brewer család ősi serföző család volt, két öccse, apja és édesanyja is folytatták őseik szakmáját, és a világ vezető söreinek piacán tekintélyes helyen álltak.

Hétfőn hajnalban aztán megegyeztek abban mikor Abby útnak indult, hogy Abby 23-án érkezik és 25-én délután indul haza karácsonykor. Abby elindította a fűtést a kis honda terepjáróban, lefújatta a fagyos párát az ablakokról, majd óvatossan útnak indult. Ahogy kiért a városból a keskeny Silver valleybe vezető úton köd gomolygott alattomosan, hol teljessen eltűnve, hol előbukkanva. Abby lassan vezetett és a rádiót is lehalkította, félt,hogy az erdőt elérve egy szarvas vagy valami vadálllat bukkan elő az úton a ködből. Ahogy a sötétség eltűnt úgy sűrűsödött a köd és még 2 óra hátra volt a monoton erdőket, völgyeket átszelő útból.

Aztán egy kisebb kanyar után vékonyabb lett a köd és Abby észrevett egy nagy hátizsákot cipelő alakot az út szélén. Lassan közeledett az alak felé ,majd elérve kinézett az ablakon. Egy szép arcú, fiatal lány nézett vissza rá, és mosolyogva bólintott. Abby megállt, és megvárta míg a lány eléri a kocsit majd letekerte az ablakot. A lány megállt és Abbyre nézett. Merre mész?-kérdezte Abby. Mindegyj csak jó messze a várostól-szólt a lány. Ápolt, szép arca volt, szőke göndör haja kikandikált a kapucni alól. Nos ha nem vagy sorozat gyilkos vagy bármilyenpata akkor Silver valley-ig jó vagy nálam-szólt Abby.

Hurrá!-szólt a lány és fürgén beugrott Abby mellé a kocsiba. Nem vagyok sem gyilkos sem akármilyenpata-mosolygott a lány. Kate Winson vagyok-nyújtotta a kezét és Abby elfogadta. A köd föloszlott végre és a rádión szóló slágert dúdolva utaztak tovább. Nem vagy kíváncsi rá mit kerestem az úton-kérdezte egyszercsak Kate. Majd elmeséled ha akarod, magamtól nem érdekel…-szólt Abby és a lányra mosolygott.

De jó fej vagy te-kiáltott fel a lány, és hirtelen ömleni kezdtek belőle a szavak. 26 éves vagyok, állatorvos, 3 éve megismertem egy férget aki tönkretette az életemet és a kezdődő karrieremet, nem volt rajta kívűl senkim…ma sincs…és tegnap éjjel betelt a pohár, érted? Elég volt…belőle, a városból, az emberekből, talán a hegyekbe megyek egy időre…hallottam, hogy van ott egy kis síparadicsom, hátha keresnek valamilyen melóst. Hát ez igazán bátor dolog Kate-szólt Molly. 

Abby arra gondolt, neki is elkéne a segítség most decemberre a boltban, talán segíthetne a lánynak, aki nagyon szimpatikus volt neki. Esetleg januárig én is segíthetek neked ha érdekel a dolog. Á nem bírom a nőket-szólt lazán a szőke lány. Ja én se, szólt nevetve Abby, melót ajánlanék. És milyen melód van?-kérdezte csillogó barna szemekkel a lány. 

Abby elmesélete mit csinál, és milyen munkára venne fel időszaki segédet. A lány türelmetlenül hallgatta végig Abbyt, majd  igen, igen, igen felkiáltással átölelte Abbyt. Héjj, vezetek!-szólt Abby és ránevetett  lányra:ésszel kollegina! Ezzel a szóbeli egyezség megköttetett ,nevetve vidáman tették meg az utat Silver valleyig.

Hazaérve Kate nem győzött csodálkozni Abby otthona és cuccai láttán, majd hálálkodni kedvességén. Abby megmutatta neki a szobáját, és felszólította érezze magát otthon. Kávéztak majd, forró fürdőt vettek, és csinosan fitten léptek az utcára, hogy dolgozni induljanak. Az első vevők érdeklődve nézték Kate-et, szőke göndör hajával szép arcával, csillogó barna szemeivel, vidám kacagásásval mindenkit megigézett.

Ebéd előtt Abby elment Jhonhoz, hogy bejelentse van egy ideiglenes munkaerő a boltjában, aki nála fog lakni. A lány papírjait is átvitte Jhonnak, aki nevetve fogadta Abby újabb fura dolgát, mint hogy felszedni az úton egy munkaerőt.

Jhon azonban akárhogy is kinevette Abbyt, kíváncsi volt az új lakóra, mégha csak átmeneti is, és ebédidőben átsétált a virágboltba. Helló-köszönt be majd,beljebb lépett. Abby feltett egy kávét főni, Kate pedig érdeklődve nézegette a magas zsarut. Jhon Wallas vagyok kisasszony-szólt Jhon kissé hivatalosan, és visszahoztam a papírjait.

Ó biztos úr köszönöm, szólt a lány és az okiratokért nyúlt. Jhon le sem vette a szemét a mosolygó lányról, kezük összeért ahogy a lány elvette a papírokat. Jhon tért először észhez, és torok köszörülve hátrébb lépett. Abby,hallom Donnie járt nálad pénteken. Aha, bocsánatot kért-szólt Abby és furán nézett a még mindig a lányt bámuló Jhonra. Jhon-szólt rá a lány, és kényszerítete Jhont, hogy rá nézzen. Nézd ez lesz a havi számlád -mondta a lány .

De hát én nem…-á igen kapcsolt Jhon és elolvasta a papírt amit a lány írt neki amíg Kate-et bámulta. Ne bámuld már ennyire… Oké Abby rendben van, ezt talán kibírom fizetni-szólt végre Jhon. Este gyere át egy percre Abby kérlek-mondta még, majd kézcsók köszönéssel kilépett az ajtón.

Kate hamar belejött a munkába, mosolyogva dolgozott Abby keze alá. Mond csak Jhon a barátod?-kérdezte Kate. A barátom igen-de nem úgy, hanem mint haver, éred?-kérdezte Abby. Persze, tudom mi az valakinek a barátja, vagy a szeretője, csaja lenni-nevetett Kate. Akkor jó-nevetett vissza Abby. Nagyon jó képű férfi-szólt Kate elmélázva. Hát nem az én zsánerem-de nagyon rendes ember, szólt őszintén Abby. Zsánerem? Milyen fura szavakat használsz néha Abby, te sose mondasz olyanokat, hogy bazdki, meg hogy nem jön be, meg hogy barom, vagy a picsába..-kérdezte mosolyogva Kate. Hát nem igazán, de azért néha én sem vagyok szalonképes-mondta Abby.

Kora este aztán munka után Abby bemutatta Teddnek is Kate-et, majd ott is hagyta amíg átugrott Jhonhoz. Szokás szerint kopogás nélkül rontott be a hivatalba, és meglepődve fékezett le mikor meglátta Donniet egy székben ülve, wiskeyvel a kezében. Fekete drága pulóvert viselt ,farmerrel, rövid, néhol már férfiasan ritkuló haja csillogott a friss mosástól, és ugyanolyan megdöbbenve bámult a lányra mint az rá. Jhon a másik székben ülve mosolygott Abbyre.

Drágám, bocs elfelejtettem, hogy jössz-mondta mentegetőzve Jhon. Gondolom..-szólt Abby majd levette a sálját. Wiskeyt?-kérdezte Donnie otthon érezve magát, már itt az ideje nem?-nézett még az órájára gúnyolódva. Ki ez az ember Jhon?-kérdezte kezdődő dühvel Abby. Pénteken a bocsánatomért esedez, majd hétfőn megint a képembe vágja a senkit sem érdeklő megjegyzéseit az italozási szokásaimmal kapcsolatban. Távolítsd el innen, vagy nem beszélsz ma velem, bármiért is hívtál ide.

Donnie nevetve vette tudomásul Jhon figyelmeztetését, miszerint álljon le Abby piszkálásával, és wiskey helyett egy sört nyomott Abby kezébe majd elvette a sálját és a bőrkabátját. Abby felült az íróasztal tetejére és kérdőn nézett Jhonra, figyelemre sem méltatva Donniet. Na mit akarsz te áruló?-kérdezte a lány? Jaj Abby nem tudsz néha felnőttként viselkedni?-kérdezte Jhon. Én igen, csak a cimborád nem, de mindegyj is, mond miért kellett idejönnöm, remélem nem az miatt a halálra ítélt terved miatt, hogy megismerkedjek a lehetetlen kis haveroddal. Donnie nevetve nyugtázta a csípős szavakat, és nyugodtan kortyolta tovább a wiskeyt.

Azért hívtalak ide bébi, hogy megmutasd mennyire szeretsz engem, és ha egy kicsit is kedves vagyok számodra, bemutatsz ennek az angyalnak Abby…Milyen angyalnak?-kérdezte Abby majd egyből Kate képe villant fel előtte. Á értem, Kate-re gondolsz, de hiszen már ismered… Abby miért csinálsz úgy mintha fogalmad sem lenne a randi, meg az udvarlás meg az ismerkedés című szavak jelentéséről és hogy ezeket nem tudod összefüggésbe hozni egy pillanat alatt az okok kis fejedben?

Várjunk csak ,miért is?-kötekedett Abby. Mert idehívsz miközben tudod, hogy Mr.Cinikus itt dekkol majd nálad? Hogy jót röhöghessetek majd egy horgászat közben a jeleneten? Váratlanul érkeztem ,hölgyem, momentán horgászat, Jhon szerint te vagy a legjobb pecás a vidéken. Egyszer szívesen tesztelném-szólt mély hangján Donnie, és cinkos fény gyulladt a szemében. Ne is álmodj róla-szólt Abby. 

Rendben Abby, szóval most már tudod, hogy nem ellened irányuló akciók kitervelésével rabolom a drága időmet, hajlandó vagy bemutatni neki rendesen? Akarod tudni mit mondtam rólad neki?-kérdezte Abby. Nos remélem csak jót-szólt reménykedve Jhon. Azt, hogy nem válogatod meg a barátaidat túl jól..szólt Abby majd leugrott az íróasztalról, felkapta a sálját és az ajtóhoz lépett. Majd megfordult, Donniera mutatott és érzelemmentes hangon így szólt: Molly jól van? Donnie meglepődve a kérdésen csak bólintott egyet ,mire a lány kiviharzott az irodából.

Megdöglöm ezért a piszok kis nőjért Jhon. Ha mondtad volna, hogy ennyire sexi és édes mikor dühös…-nevetett Donnie, és felállt, talán elkerülhettünk volna egy két balhét. Remélem csak viccelsz-szólt Jhon. Hát persze, szólt Donnie, de gondolatai a lányon jártak, és arra gondolt holnap ismét felkeresi bocsánatot kérni tőle.

Mr. Donnie Gallant

2011 szeptember 23. | Szerző: Soccersgirl

 Másnap reggel 7 óra körül Abby arra ébredt, hogy Molly az ágya előtt áll a kis angyallal a kezében és őt nézi. Szia-szólt a kislány és leült az ágy szélére. Jó sokat tudsz aludni, és horkolsz is tudod?-kérdezte mosolyogva a kislány. Hát köszi, hogy szólsz te kis pocok, és te, hogy aludtál?-kérdezte ásítva Abby. Nagyon jól, és beszélgettem az angyallal is még te aludtál, szóval ha kéred most már visszaadom-szólt a kislány, de ezzel együtt még jobban magához szorította a kis díszt. Ugyan Mollykám, hiszen neked adtam, a tiéd örökre. Köszönöm, te olyan kedves vagy-szólt a kislány és Abby mellé dőlt az ágyra. Abby megsimogatta a kislány arcát és megkérdezte éhes e a kislány. Még nem vagyok-szólt Molly. Rendben akkor gyerünk mosakodni, és öltözni, dolgoznom kell menni, majd reggelizünk a kalácsos néninél, mit szólsz? Super-ujjongott a kislány és elszaladt a mosdóba. Abby is felkelt, felrakott egy kávét, a hűtőből kutyakaját vett ki és köntösbe és gumicsizmába bújva kifutott a hátsó kertbe Keltához a kutyához, majd fát vitt be a teraszról és megrakta a kandallót. Miután Abby is megfürdött, Molly segített neki a lány kocsijához hordani a tegnap elkészült koszorúkat, közben néhány darabnál hangosan felkiáltott: ez a legszebb, nem inkább ez, inkább ez-csacsogta. Abby nevetve nézte a kislányt majd a hátsó ülésre ültette és bekötötte a biztonsági övet. Abby csak akkor járt autóval ha kézben nem bírta el amit be akart vinni a boltba. A kocsi megbízható volt, a hideg ellenére is elsőre indult. Beérve először kipakolták a cuccokat, majd átsétáltak a szomszédos pékségbe ahol reggelizni is lehetett. 

Molly éppen a kakaós kalácsot majszolta, Abby pedig fahéjas kávét ivott, mikor frissen és üdén belépett Jhon. Jó reggelt lányok-szólt vidám hangon a seriff. Szia Jhon bácsi-válaszolt Molly és jóízűen eszegetett tovább. Hát te miért nem reggelizel Abby?-kérdezte a Seriff és leült a lányok mellé. Te jó ég Jhon, ha jól látom nem vagy az apám-szólt vicces durcásan vissza Abby. Az a te szerencséd Abby-fenyegetőzött továbbra is a tréfa vonalán maradva Jhon. Minden rendben van?-kérdezte aztán. Igen, persze, Molly nagyon jó kislány. Akkor jó, nekem ki kell néznem az erdészházba, valaki lopja a faiskolából a fenyőket-szólt bosszúsan Jhon. Ó szegény kis fák-szörnyűlködött Abby. Hát majd meglátom sikerül e l fülelnem őket, majd benézek ha végeztem, viszlát lányok-mondta Jhon és elment.

A reggeli után a lányok visszamentek a boltba, Abby begyújtott a kis kandallóba, és Molly segített neki meglocsolni, elrendezgetni a kis cserepes fákat, majd a karácsonysarokban foglalta el magát egy különleges karácsonyi mesekönyvvel ami Abby különleges egyedi árukészletének egy darabja volt. Sokan jöttek a boltba, Abby alig győzte rögzíteni a megrendeléseket, kiosztani a már kész koszorúkat, ma amúgy is gyakori névnap volt, legalább 15 férfi jött névnapi csokorért. Abby megállás nélkül dolgozott, míg végre ebédidő előtt, leült egy kicsit Molly mellé. Jó sokat dolgozol-szólt a kislány de fel sem nézett a csodálatos mesekönyvből. 

Mielőtt Abby válaszolhatott volna, megint csilingelt az ajtócsengő és Tedd lépett be rajta, két ételes dobozzal és két colával a kezében. Helló Abby, hoztam egy kis kaját nektek, látom kézről kézre adják a kilincset az emberek ma nálad. Teddy te angyal-szólt fáradtan Abby és elvette a dobozokat a barátja kezéből. Molly! Tedd ebédet hozott, gyere egyél kérlek. Jaj de jó, már kezdtem éhes lenni, köszi Teddy bácsi-szólt a kislány és belekukucskált az egyik dobozba. Szeretem-nyugtázta és önállóan leült szépen a kis asztalkához, és enni kezdte az ebédet. Tedd elé rakta a colát is majd körülnézett. Sok a munka Abby? Vagy remélhetem azért, hogy este átjössz te is? Mi is lesz ma Tedd nálad?-kérdezte Abby és belekortyolt a colába. Hiszen tudod, hogy nov. 28. Stephanie. Mindhárom nálam ünneplő férjét vagy pasiját láttam nálad már ma.

Igazad van, látod milyen szórakozott vagyok-kérdezte a lány. Fáradt vagy, ennyi az egész. Mennem kell, de este várlak-köszönt el Tedd. Délutánra aztán lecsendesedett egy kis időre a vevősereg ostroma, Abby felolvasott Mollynak, aki elálmosodva a kandalló melletti hatalmas hintaszékbe mászott, és mint egy kiscica összegömbölyödve elaludt. Abby elpakolta az ebédmaradékokat, csendesen rendezgette a kirakatokat, beszélt a szüleivel,megegyeztek,hogy Abby pénteken úgyis megy a városba egy két különleges dologért akkor majd felugrik hozzájuk. Főzött egy illatos teát, és kibambult az ablakon. A szél feltámadt, és vidáman rázta a kis boltok szélcsengőit, kavarta a tegnap leesett havat, és néha nagyobb adagokkal dobálta az ablakok üvegét. A délelőtt még lomha nagy hasú felhők, most megszürkültek és sebesen száguldoztak az égen ide-oda, behódolva a csípős északi szélnek. Abby tudta ebből megint havazás lesz,csak a szél álljon meg, mert ha nem, akár napokra is elvághatja őket a külvilágtól.

De aztán a szél megállt ahogy eljött a szürkület, az idő megenyhült kicsit, és álmosan kavargott néhány apró hópehely a levegőben. Még jöttek páran Abbyhez az esti vendégek a Stephanie napra, csokrokat köttetni,majd a lány elfordította a táblát,és megcsinálta a könyvelést. Molly is mocorogni kezdett,majd hangosan felkiabált:apa! Cssss!, jól van Molly nincs semmi baj, itt vagy nálam kicsikém. Molly bambán mosolygott Abbyre és kinyújtózkodott. Rosszat álmodtál Molly?-kérdezte Abby és egy kis bögre meleg teát nyújtott át a kislánynak. Nem, csak azt hittem apa itt van már. Finom tea. Nemsokára jön már a papád, legalábbis remélem-szólt Abby.

De a papa csak nem akart megérkezni és Jhon sem jelentezett, Abby már kezdett aggódni érte, de nem akarta telefonon zavarni,gyanította,hogy Jhon most elbújva valahol, lesi a fatolvajokat az erdei faiskolában. Este hétre járt már az idő, Abby felöltöztette Mollyt, írt egy papírt az üzlet ajtajára, hogy hazamentem, Molly velem van, majd bezárta az ajtót, és kézenfogva a kislányt átugrottak Teddhez, hogy szóljon neki, hazamennek, és ha megérkezik a kislány apja majd visszajön.

A pubban már legalább 15-en voltak, díszítettek, vidám zene szólt a zenegépből mikor beléptek. Abby Teddhez lépett és épp megszólalt volna mikor az ajtó hangosan kivágódott. Egy hosszú fekete, drága kabátos nagyon magas, széles vállú, jóképű fickó állt az ajtóban, a szemei mérgesen villantak Abbyre. Abby azonnal tudta nem lehet más csak Donnie. A férfi felkapta a lányát, aki össze-vissza puszilgatta az apja arcát, majd a lányhoz lépett: Magának ez az otthona?-kérdezte suttogva is ijesztő hangon a férfi, majd megfogta Abby kabátjának az úját és enyhén a kijárat felé húzta. Kérem kövessen-szólította fel a megdöbbent lányt, aki még ellenkezni sem tudott.

Kint az udvaron szóhoz sem jutva hallgatta a mérges férfit, akinek be sem állt a szája: Mégis miféle nő maga, hogy merészeli a lányomat a kocsmába hordani?-tajtékzott a férfi. De apa-próbált volna Molly Abby védelmére kelni de az apja folytatta: nem is értem miért csodálja magát annyira Jhon, maga egy felelőtlen, szeleburdi kis fruska. És ekkor vett egy levegőt két mondandója között, vesztére. Mert Abbyben elbődült a borjú és ritkán használt hangnemben, mély, máskor búgó hangján a férfinek támadt:

Nos kedves uram, beszélhetnénk arról, hogy ki a felelőtlen, ki hagyta magára a legújabb szerzeményénél a lányát. Az, hogy én miként élek, az nem tartozik magára, se másra, én nem kértem, hogy mínősítsen engem, és azt sem, hogy vigyázhassak a lányára. Befejezte?-kérdezte ingerülten a férfi. Ó várjon csak azt azért még hadd mondjam el, hogy én még ilyen faragatlan tuskóval nem találkoztam soha életemben. És most elmehetsz, nincs több mondanivalóm számodra-váltott a dühtől tegeződésre Abby. Dilis nőszemély-szólt Donnie, majd tüntetőleg hátat fordított Abbynek és elindult a kocsija felé, ekkor már Tedd és az autószerelő fiúk is kiléptek az utcára. Abbynek még közel sem csillapodott le a dühe, ezért lehajolva, hatalmas marok havat vett a kezébe, Abby ne!-kiáltott Tedd, de a keményre gyúrt hógolyó már hatalmas koppanással landolt a férfi luxusterepjárója ablakán.

A férfi megfordult, és Abbyre nézett, aki beintett a fickónak és utána kiabálta:te disznó! Majd besietett a bárba,Tedd még várt egy kicsit, hátha a fickó megfordul,hogy jutalmazza Abby tettét, elhatározta, hogy akkor hatalmas balhoroggal védi meg Abbyt, de Donnie beültette a lányát a kocsiba és a bőrkesztyűjével kotorta le a havat a szélvédőről majd elhajtott. Abby bent levette a kabátját, és még mindig felindulva rágyújtott. Tedd töltött neki egy erős italt, és a kezébe adta. Ezt idd meg, megnyugszol tőle. Nem is gondoltam volna rólad, hogy ilyen harcikakas vagy. Ha az igazamról és a becsületemről van szó jöhet bárki-szólt mostmár megenyhülve a lány. Büszke vagyok rád Abby, és ezért ma jól berúgunk. Ám legyen-nyugtázta a lány, és leült a jól megszokott helyére.

Sokat nevetgéltek, iszogattak, mikor Jhon végre előkerült. Rögtön Abbyhez lépett és mosolyogva elvette a lány kezéből a sörösüveget, majd fenékig itta. Remélem ízlett-szólt Abby és intett Tedd segéd pultosának, hogy hozzon két sört. Jhon leült ,és Abby szemébe nézett, a szeme fáradt volt, de az arca csibészes mosolyra húzodott. Nos Abby, Donnie szerint most le kéne tartóztassalak vandálkodásért-szólt a férfi és alig bírta visszatartani a nevetését. Ó, hát így állunk ,ahelyett, hogy magába szállt volna a kedves barátod,még rács mögé is jutattna, ez remek-szólt Abby. Meg érdemelte amit kapott, és nem érdekel ő mint gondol, és az sem, hogy te most majd elkezded, hogy jaj Abbykém így nem szabad viselkedni, mert erre most nem vagyok vevő-mérgelődött a lány és nagyot kortyolt a sörébe.

Igazad volt bébi, ne mérgelődj és ezt Donnienak is elmondtam. Belátta az igazad és hajlandó elnézést kérni. Na ne nevettes Jhon, méghogy hajlandó-dohogott Abby. Nincs szükségem a bocsánat kérésére. A világ legutálatosabb fickója a haverod, el sem akarom hinni Jhon. Nem ismert téged Abby, mi itt mind ismerünk és szeretünk, te egy csodálatos nő vagy drágám, de Donnie csak azt látja, hogy 33 évessen egyedül élsz, egész nap pörögsz és a legjobb barátod bárjában töltöd minden szabadidődet. Szeretném ha megismerne téged, és te is őt, de félek ti megölnétek egymást az első 2 percben. Nem is gondolj ilyesmire Jhon, szeretlek, de a barátodra nem vagyok kíváncsi.

Gondoltam-szólt elmélázva Jhon és 2 kortyra kiitta a sörét. Nahát mi van veled-nézet Abby Jhonra,máskor órákig iszogatod a sörödet. Nem volt mindenkinek serföző az apja mint neked, én nem szeretem úgy mint te-nevetett Jhon, de most jól esik, hosszú napom volt. És a cellámban csücsül a két fenyőtolvaj, reggel jönnek értük a központból. Két 20 éves csóró kissrác…a szomszéd körzetből. Hát ez szomorú-szólt Abby és megsimogatta a férfi kezét. Utána még kint jártam Donnál, Molly sírdogált, megszeretett téged, és ellenállt az apja véleményének. Hát most ilyen dolgok miatt csúszik a sör bébi.

Később Jhon hazakísérte a lányt, aki még megetette és kiengedte Keltát, majd megfürdött, és a kandalló előtt aludni tért.

Molly Abbynél

2011 szeptember 22. | Szerző: Soccersgirl

 Jhon! Jhon!-itt vagy? -kiabált Abby a kelleténél kicsit hangosabban. Abigel nahát! Mi ütött beléd?- jött elő Jhon a hátsó szobából a magas rendőr, és aggódva nézett Abbyre. Épp a bárban ittam a puncsomat mikor…-kezdte Abby ..néha nálam is megihatnád azt a puncsot-mosolygott az átlagos kinézetű, de nagyon férfias,sportos testalkatú 40 éves férfi, félbeszakítva Abbyt.

Ugyan Jhon hagyd ezt most kérlek-szólt erélyesen Abby. Rendben Abby hallgatlak-adta meg magát Jhon. Egy kislány jött a bárba egyedül, Molly. Megszökött valami Madytől aki az apja új barátnője, az apja pedig New Yorkban van. Ismered? Persze, hogy ismerem, Donnie a barátom-mi van Mollyval?-kérdezte izgatottan Jhon. Semmi baja, Tedd vigyáz rá amíg én idejöttem, öltözz fel és gyere kérlek. Rendben Abby nyugodj meg. És mit keresett a bárban? Hát engem-szólt Abby, ezt a kis díszt akarta elkérni.

Ezt?-döbbent meg a seriff. Ez egy nagyon szép kis angyal,a gyerekek szeretik, Molly is-válaszolt a lány és zavartan megigazította a kabátját. Te is bírod igaz Abby? -mosolygott a lányra Jhon. Öh, mellesleg micsoda barátaid vannak neked Jhon?- védte ki támadással Abby a kérdést. Ezt most, hogy érted drágám?-nézett értetlenül a férfi. 

Pont úgy, ahogy kérdezem, Molly apja egy szemét alak.-húzta fel magát ismét Abby. Azért szemét mert a lánya elszökik a barátnője felügyelete alól?-kérdezte Jhon és belebújt az egyik bakancsába. Nem azért, hanem azért mert a lányának azt mondta, hogy én rossz néni vagyok, mert kocsmázok, ezért nem vette meg Mollynak tőlem már régebben ezt a díszt, helyesebben ezért nem jön be a boltomba.

Donnie biztos nem így értette, szoktunk rólad beszélgetni,furának tart téged, de rossznak biztosan nem-nézett fel a lányra a seriff és a szemeiben megcsillant valami különös fény. Szoktatok rólam beszélgetni?- döbbent meg Abby. Mit gondolsz Abby az agglegény férfiak, ha lemennek pecázni a folyóra vagy vadászni a hegyekbe, a sör mellett némán ücsörögnek? -Jhon belebújt a kabátjába is végre, és megfogta Abby vállát. Kibeszéljük a megye összes singli csaját, sorban…és mivel a lista elég rövid, mindig előről kezdjük, ezért kéthavonta mindig sor kerül rád is.-nevetett a seriff és kifelé navigálta a morcog lányt.

Az úton Donnie éppen hívta Jhont, mert Medy csak most szólt neki Molly eltünéséről. Jhon megnyugtatta Donniet, aki megígérte, hogy holnap a tárgyalás után azonnal hazajön. A bárba lépve Molly azonnal Jhonhoz futott, aki felkapta a kislányt és megpuszilta az arcát. A jelenet arról tanúskodott, hogy Jhon tényleg gyakori vendég Donnieéknál. Abby nem értette, hogy ő miért nem ismeri akkor, hiszen Jhonnal nagyon jó baráti kapcsolatot ápolnak.

Molly az  Abby kezében lévő angyalkára nézett és mosolyogva így szólt: hát elhoztad nekem? Tessék, a tiéd- lépett közelebb Abby és átadta a kis díszt. Molly suttogva köszönte meg és kis kezeivel magához húzta Abbyt és megpuszilta. Nagyon szívessen -szólt halkan Abby és elhúzodott az ölelésből mert a feje valahol Jhon mellkasán landolt mikor a kislány magához húzta és Jhon meghitt pillantást vetett Abbyre.

Abby levette a kabátját, és visszaült az asztalához, cigarettára gyújtott, és elvette a Tedd által kihozott újabb puncsot. Nos akkor én most visszaviszem Mollyt Madyhez, megvársz Abby?-kérdezte a seriff. Persze-bólogatott Abby, de nem nézett Jhonra. Gyerünk kicsikém, vedd fel a kabátodat-szólt a rendőr, visszaviszlek Madyhez. A kislány döbbenten nézett  Jhonra majd hatalmas ordításba kezdett, úgy sírt, hogy a bár összes vendége felkapta a fejét, Molly csak rázta a fejét, szőke fürtjei ide-oda repkedtek, és kis arcán patakokban folytak a könnyei.

Én oda soha többé nem megyek-hüppögött a kislány és kirántotta a kezét Jhon markából. Ne vigyél oda Jhon bácsi légy szíves. Dehát miért ne Mollykám? -kérdezte a rendőr, apa holnap korán jön haza és érted megy. Nem!-sikított fel újra a lány és Abby ölébe futott, aki megszeppenve ölelte magához a kislányt. Mady bántott engem-szólt halkan a kislány. Ez igaz Mollykám?-kérdezte közelebb lépve Jhon. Igen, énekelgettem, de neki fájt a feje, szólt,hogy hagyjam abba, de én halkan tovább énekeltem, erre megtépte a hajam. Elbújtam a sarokba erre ő kiráncigált, nézd csak meg a kezemet-és a kislány feltűrte a kis kardigánja újját, fehér kis alkarján valóban szorításnyomok voltak. Jhon arcát elöntötte a düh, de megpróbált uralkodni magán. És ekkor szöktél el?-kérdezte a kislányt a seriff. Először még szerettem volna játszani a hóban, de nem engedett ki az udvarra, felzavart a szobába majd jött hozzá valaki, és akkor szépen idejöttem.

Jól van Molly, jól tetted,hogy eljöttél, de máskor ilyenkor fel kell hívnod édesapádat, rendben? Rendben-szólt csendessen a kislány. Ne félj nem kell visszamenni oda-nyugtatta a kislányt Jhon. Abby én elmegyek, beszélek Madyvel, nálam nem maradhat Molly, tudod,hogy a hivatalban lakom, amíg nincs fűtés a házamban. Kérlek vigyázz ma Mollyra. Ha végeztem bemegyek hozzád, tudom sokáig dolgozol még otthon. Abby megrökönyödve nézett Jhonra, de a férfi már nem foglalkozott vele. Az ajtóból még visszaszólt, Abby! Induljatok haza, egy kisgyereknek ilyenkor már ágyban a helye. Majd meg sem várva Abby válaszát kicsit mosolyogva kilépett az utcára.

Ezt hát jól kiosztotta a seriff úr-nevetett Tedd. Ó ehhez nagyon jól ért-morgolódott Abby majd felállt és a kabátjaikért indult. Nálad fogok aludni Abby néni?-kérdezet a kislány? Igen-felelt Abby és ráadta Mollyra a kis cuccait. Super!-kiáltott fel a kislány. Super!-gúnyolódott nevetve Tedd és a bosszús Abby karjába bokszolt kicsit viccesen, majd felsegítette Abby kabátját. Kösz a semmit barátom-szólt élcesen Abby és megigazította a sapkáját. Ugyan Abby egy napot még te is kibírsz egy gyerekkel. Nem biztos! Hiszen rossz néni vagyok! És, hogy ennek az undok jellemzés gazdájának a lányára ma mégis ez a rossz néni vigyáz, elégtétel kell legyen neked. Ó igen-nevetett végre cinkossan össze a két jóbarát, majd egy arcpuszival köszöntek el egymástól.

A havazás már elállt és a kislány és a nagylány egy darabig szótlanul kézenfogva sétáltak a havas járdán. Ugye Abby néni milyen szép most minden? Gyönyörű,-válaszolt Abby, ezért ne is mond nekem, hogy néni, hívj Abbynek jó?-kérte a lány mert furcsán hangzott, hogy valaki Abby néninek hívja. Hány éves vagy Abby?-kérdezte a kislány. Ha jól számolom 32-felelt eltűnődve és arra gondolt, hogy akár 2x annyi idős gyermeke is lehetne már, mint most Molly. Vicces vagy- szólt a kislány, és nem is vagy öreg, apa azt mondta… állj, semmit nem akarok hallani amit a papád mondott, ebben kiegyezhetünk kicsikém?-kérdezte Abby. Oké-nevetett Molly, messze laksz még?-kérdezte egy kicsit fáradtan a kislány.

Nos, látod ott azt a szép kis faházat? Ott áll egyedül a többi háztól kicsit távolabb. Abby egy takaros kis, téliesített faházra mutatott, gyönyörű faragott tornáca volt, és a kémény békésen füstölte hófehér karikáit a hideg levegőbe. Abby házát mindenki csodálta, az erdész házán kívűl nem épült ilyen ház Silver valleyben. A kertje hatalmas volt és csodaszép, télen nyáron a csodájára jártak a barátai. A ház elején rengeteg fenyő, örökzöld állt most havasan, a nyáron vidáman csobogó kis díszmalom most letakarva állt, de a kertet rengeteg szépen faragott este kivilágított madáretető díszítette, és egy nagy dísz szarvas bújt hatalmas agancsokkal az egyik örökzöld cserje mellett.

A hátsó kertben Abby zöldségeket termelt nyáron, és csodás gyümölcsfákat, hangulatos szölőlugasokat nevelt. Befelé, a tornácon meggyújtotta a két hatalmas kerámia dísztök mécsestartót, bár Halloween már elmúlt, Abby télen, nyáron meggyújtotta esténként a mécseseket, ezzel jelezvén, hogy itthon van. Beléptek a házba-és a kislány ámulva nézett körül. Igazán itt laksz?-kérdete csodálkozva Molly. Gondolod, hogy valami idegen házába hoztalak?-kérdezte vissza nevetve Abby. Ez olyan szép Abby, a kerted is meg minden, itt bent is. Hát ,érezd magad otthon Molly.-szólt Abby és levette a kabátját ,sapkáját, majd segített Mollynak is. Abby megrakta a kandallót és elmélyülten nézte a kislányt amint az ámulva nézi még mindig Abby házának berendezéseit, virágait. Nálunk semmi ilyesmi nincs-szólt a kislány. Hát csak nézelődj nyugodtan.-szólt Abby és vacsora után nézett.

Molly, nem vagy éhes, szereted a spagettit? Nagyon szeretem. Akkor vacsorázunk? Hát egy kis idő kell, még összeütöm, de nemsokára. Fürdeni nem kell?-kérdezte Molly. Miért szoktál?-kérdezte viccelődve Abby. Miért te nem?-kérdezett vissza a kislány. Csak vicceltem Molly, persze, kell fürdeni. Tudom ,hogy vicceltél, te olyan vicces vagy…én meg okos, apa mondta, hogy értem a vicceket. Ó bocs ezt is apa mondta…Semmi baj, gyere engedek neked fürdővizet. Míg Molly fürdött Abby felrakta a spagettit főni, és elkészítette a szószt. Talált egy régi Mickey egeres pólót a kislánynak amit most hálóingként használhatott.

A vacsora után Molly a tévé előtt hamar elaludt, Abby nem is csodálkozott rajta, este 10 óra volt, és a kislány sok mindenen keresztülment ma. Abby is elment fürdeni és egy fehér pamut kezes lábas pizsamát vett fel amit egy rénszarvas díszített, hosszú haját kifésülte, ami így egészen a dereka aljáig ért. Abby két dologgal volt kibékülve magán, az egyik a gyönyörű haja volt, a másik a szép kék szemei. Pedig nem volt összességében sem csúnya lány, sportos alakja volt és szép mellei, arca viszont inkább érdekes, mint szép. De Abbyt nem túlságosan foglalkoztatta a külseje, kényelmes holmikban járt, és soha nem festette magát.

Egy bögre fahéjas kávéval a kandalló melletti dolgozósarokba vonult,de előtte még betakargatta Mollyt. A megrendelések alapján elkezdte tiszafa ággal és magyalágakkal körbetekerni az adventi koszorú alapokat. Jövő hét végén advent első napja lesz addig még vagy 200 díszt kell elkészítenie, és akkor még nem számolt a karácsonyi ajándék megrendelésekkel. Ilyenkor sokáig ébren volt és dolgozott, csendes karácsonyi zenéket hallgatott, és a keze alól csodás egyedi tárgyak kerültek ki. Rajta kívűl Silver valley másik felében csak egy idős hölgy foglalkozott virágokkal, így Abbynek mindig volt munkája télen is.

Kis idő múlva hallotta, hogy a hatalmas ír farkaskutyája, akit érkezésükkor elfelejtett előre engedni a hátsó kertből, ugat valakit. Okos kutya-gondolta magában, és belebújt a köntösébe, sejtette, hogy Jhon érkezik, és már hallotta is ahogy a férfi a falépcsőhöz veri a bakancsát. Mire Jhon kopogott volna Abby már ajtót nyitott neki. Csendesen, Molly alszik. Majd a konyhába tessékelte a férfit. Leültek, és Abby egy bögre kávét tett, a fáradtnak látszó Jhon elé. Kösz Abby ez jól fog esni-kortyolt a kávéba. Hm fahéj, tudod te mi kell a kávéba. Nos mit intéztél Jhon?-kérdezte kíváncsian a lány. Hát Mady elmondta, hogy valóban megszorította Molly kezét, mert félt, hogy rádől a szekrény…egy szavát sem hittem, de ez ő és Donnie dolga. Azt hiszem Donnie nagyon mérges lesz.

Hát, ha én rossz néni vagyok neki, remélem Mady ezek után legalább boszorkány. Ugyan már Abby, mondtam neked, hogy Molly biztosan félre értette az apja szavait-védte Jhon a barátját. Ó Molly nem hülye, tökéletesen érti a felnőtt dumát. Mond csak én miért nem ismerem Donniet, sose meséltél róla.

Tudod, hogy néha eljárok pecázni, vadászni, hát vele, sose kérdezted kivel megyek. Donnie gyerekkori pajtásom még Yorkból. Te még nem laktál itt amikor ideköltöztek, a városon kívűl laknak abban a hatalmas villában ami le van kerítve a kis tó mögött. Jhon szinte sose jár itt bent, és sokat utazik. Kate, Molly születésekor hagyta el, akkor költözött ide. Idén kezdett el újra a nőkkel foglalkozni, de ahogy látod nem megy jól neki. Nehezen viselte,hogy Kate elhagyta őket. De hidd el Donnie jó ember és jó apja Mollynak, különben nem lehetne a barátom.

Értem, jól van Jhon, akkor hová vigyem Mollyt holnap reggel? Donnie házvezető nője ilyenkor mindig szabadságon van, ezért vigyázott rá Medy, eddig minden évben vett fel helyettest, de holnaptól Jhon is itthon dolgozik januárig, úgy gondolta 3 napig Mady is tud rá vigyázni. Szóval veled marad estig. Az kizárt, hiszen dolgozom-ellenkezett a lány. Egyszer majd elmeséled nekem miért utasítod el a gyerekeket Abby?-kérdezte halkan Jhon.- Tavaly karácsonytájt, Jhon udvarolni kezdett Abbynek, de a lány határozottan közölte Jhonnal, hog járhatnak ők együtt, de sem férjhez nem megy hozzá sem gyermeket nem szül neki.Jhon akkor feladta, hiszen mindene lenne egy két kisgyerek, de még nem találta meg az igazit.-

Azért kell elmesélnem,hogy jobb embernek tarts tőle? Hogy megfelelő kifogást szolgáltassak neked, hogy ne nézz rá mindig ilyen kérdőn ha a gyerektéma kerül szóba?-kérdezte szomorúan Abby. Nem Abby,-én szeretlek, bármiért döntöttél így, csak érteni akarlak. Semmi más oka nincs neki Jhon, mit hogy volt egyszer egy férfi akit nagyon szerettem, gyereket akartam tőle, és mikor eljött az ideje, hogy elmondjam neki is, ő szépen lelépett. És kifutottam az időből Jhon. Ne viccelj Abby, ma a nők már 40 évesen is gyereket vállalnak. Pusztán gyávaságból, és egy régi elutasítás miatt nem akarsz gyereket? Ha már így megfogalmaztad a miérteket, akkor igen-válaszolt Abby halkan. Oké Abby értelek, de ezen túl leszel egyszer és akkor majd pokolian fog  az életedből hiányozni egy kölök, ne felejtsd el, hogy én szóltam. Most menj el Jhon, fáradt vagyok-szólt Abby. Kérlek, köszönöm a segítséget Abigel.-szólt Jhon, homlokon csókolta a lányt és kilépett az ajtón.

Az angyaldísz

2011 szeptember 21. | Szerző: Soccersgirl

 Tedd kedvesen ránézett a kislányra majd így szólt: Szia, ugye tudod,hogy ide nem jöhetsz be? A kislány rácsodálkozott a zselézett focistafrizurát viselő férfire és így szólt: -miért nem? -hiszen ti is bent vagytok.

Azért mert kicsi vagy, mellesleg egyedül-válaszolt Tedd felnőttesen de kissé zavartan, majd segélykérőn Abbyre pillantott. Már elmúltam 5 éves-szólt komolyan a kislány. Az apukádat keresed? -kérdezte Abby. Apu New Yorkban van-közölte határozottan a szőke csöppség. Akkor mit keresel este egyedül az utcán?-faggatta tovább Abby. 

Mady vigyázott rám a házában, de undok volt velem és én elszöktem. Te jó ég- akkor a néni már biztosan nagyon keres téged-szólt Tedd. Nem néni, még fiatal, apa új barátnője, biztos nem keres, sosem figyel rám. Molly vagyok és azért jöttem, mert láttam a boltodban egy angyaldíszt -kis kezével Abbyre mutatott, és szeretném elkérni, mert el akarok mondani neki valamit. Tudod olyan szép ezüst és kék színű az ablakban-mondta Molly most már Abbynek címezve a mondandóját. 

Abby bólintott, majd megkérdezte-és honnan tudtad, hogy itt vagyok? Apa mondta mikor sétáltunk a boltod előtt, és szerettem volna ha megveszi nekem az angyalkát, hogy azért nem megyünk be a boltodba mert te rossz néni vagy, minden nap a bárban iszol Teddyvel. Nahát -háborodott fel Abby, apukádhoz lesz pár szavam a későbbiekben. Rendben-nyugtázta a kislány Abby szavait, nem érezve belőlük a sértett dühöt,de szerintem te igenis jó vagy, szóval megkaphatnám az angyalt? -kérdezte halkan a kislány. Abby Teddre nézett aki látta a lány dühét, kék szemei szikrákat szórtak szép fehér arca kipirult, de nyugalomra intette barátját. 

Rendben van Molly, akkor most Abigel néni elmegy a kis angyalkáért a boltba, és szól Jhony bácsinak rólad. Abby meg sem várva a kislány válaszát, felkapta a kabátját és kivágtatott az utcára. Mérge a hideg levegőn alábhagyott, a gyönyörű hóesés enyhítette dühét. Beugrott a boltba a kis díszért, majd az utca végén lévő kis körzeti megbízotti irodához sietett. Kopogás nélkül rontott ajtót Silver valley egyetlen körzeti megbízottjára, Jhonyra akit mindenki csak Seriffnek hívott.

Molly

2011 szeptember 21. | Szerző: Soccersgirl

A kis díszes kandalló épp kialudni készült ami épp csak annyi meleget ontott,hogy ne ártson a gyönyörű adventi koszorúknak,virágoknak, kis cserepes fenyőfáknak. Abby kinézett az ablakon és a látvány mosolyt csalt az arcára,a szomszédos kis üzletek karácsonyváró fényei versenyre keltek az utca régimódi lámpáinak fényével, hogy aranyszínűre fessék a kavargó hópelyheket és a dél óta leesett, ropogós fehér szőnyeget. A havas utca hideg levegőjében édes vanillia illat és sült gesztenye illata szállt, vidám emberek siettek haza, meleg otthonaikba.

Abby amíg várta, hogy a kandalló teljesen kialudjon, megcsinálta az aznapi könyvelést és elrakta a táskájába azt a papírt amire egész nap felírogatta ki milyen adventi koszorút vagy ajtódíszt rendelt tőle. Mikor végzett magára kapta a kabátját és mókás téli sapka alá rejtette hosszú vöröses barna haját, bezárta az ajtót, és átsietett a szemközti bárba, hogy az aznapi jól megérdemelt italát elfogyaszthassa, Tedd a bártulajdonos és egyben  legjobb barátja társaságában. 

A bárban kellemes meleg és a rádióban szóló vidám muzsika fogadta. A helyi rádiós fiú Jack, gyakran szórakoztatta hallgatóit a 60-70-es évek slágereivel. Abby imádott itt élni, 4 éve költözött ide, megunva a város zaját-mocskát, hogy megvalósítsa terveit. A 920 fő lakosságú Silver valley nyugodt, csendes megye volt, 3 órás autókázásra a nagyvárostól. Lakosai jobbára idősebb gazdag házaspárok voltak akik ezen a festői vidéken kívánták tölteni nyugdíjas éveiket, vagy olyan családok ahol a gyerekneveléshez tartották ideális környezetnek a helyet. És néhány különc mint Abby, aki előnyben részesítette a nyugalmat és a természet közelségét.

A boltok többségét a városban dolgozó ügyvédek és üzletemberek feleségei vezették, mint ahogy a különböző klubeseményeket és ünnepségeket is ők szervezték. Itt mindenki majdnem mindenkit ismert, olyanok voltak mint egy nagy család. Abby a dísznövény kertészeti főiskolán végzett, mesteri fokon űzte a különböző stílusú kertek berendezését,tavasztól késő őszig sok gazdag család alkalmazta, hogy egyedi kerteket varázsoljon mindenkinek szaktudásával. A halloween kezdetétől pedig saját készítésű díszeket, koszorúkat készített, különleges virágokat és ajándékokat árult és szerzett be.Pontosan nem is lehetett volna meghatározni mi a foglalkozása.

Teddy ma forró narancsos punccsal várta a lányt, tréfálkozva vette le a lány fejéről a kis gyerekeknek való sapkát, és a kabátja mellé akasztotta a fogasra. Abby a bár sarkában lévő kis 2 személyes bokszban szokott ülni, azt Teddy mindig szabadon tartotta neki. Hamutartót vitt a lánynak, aki mielőtt belekortyolt volna az italába, körbenézett ki van a bárba.

Ma nem voltak sokan, a hirtelen jött hóesés mindenkit a korai hazatérésre sarkalt, csak Betty volt itt a kis ruházati üzletből, és a szokásos konyakját iszogatta, bólogatva hallgatta Henry a mozisfiú beszédjét. Mindenki tudta,hogy Henry szerelmes a nála 10 évvel idősebb nőbe, Betty férje egy középkorú gazdag üzletember volt, aki az év jó részében távol volt, nem bánta sem azt, hogy Betty már nem is várja haza, sem azt, hogy nem közömbös neki Henry udvarlása, csak az érdekelte,hogy a hatalmas házát legyen, aki felügyeli. Pedig Betty szép lány volt, túl szép a férjéhez, senki sem tudta miért ment hozzá a lány, de soha nem is kérdezték. És itt volt még Brian és Tom az autószerelős fickók, a postás Grant és Sylvia néni a magányos idősödő asszony, aki minden este megjelent.

Tedd leült Abbyvel szemben és megkérdezte a lányt, hogy megy az üzlet és, hogy mit szól a havazáshoz. Jól tudta, hogy a lány szereti ezt az időszakot, ezért egy télapós viccet mesélt éppen a lánynak, mikor az amúgy könnyen nyíló bejárati ajtó nehézkesen, kis lökdösődés árán kinyílt, belépett rajta egy kislány, és tétova léptekkel Tedd és Abby elé sétált.

Piros kis kabát, ugyanolyan piros kiscsizma volt rajta, piros sála hányaveti módon lógott kis vállán, hosszú szőke haján megültek a hópelyhek, apró kezében fogta egyik kesztyűjét, és aggodalmas arcal nézett fel a két felnőttre.