Kate

2011 szeptember 24. | Szerző: Soccersgirl |

 Másnap Abby üdén és frissen ébredt, a kávéját karácsonyi dalokat dúdolva itta meg, kint vakító nap sütött, a fehér hó szikrázó sugarakkal verte vissza a fényt, és színes kis madarak serege lepte el Abby minden madáretetőjét.

Kelta bambán bámulta a madárhadat, nem értette mi ez a sürgés-forgás a kertben. Abby bőrnadrágba, vicces I love Santa feliratú piros fehér vastag thermo pulcsiba és fekete motoros csizmába bújt. Hosszú haját két oldalra fonta, piros sálat tekert a nyaka köré és kiment megetetni Keltát, és feltölteni a madár etetőket, majd gyalog indult dolgozni.

Az utcán vidám emberek jöttek -mentek, és Abby is még jobb kedvre derült tőle. Sok vásárlója volt, sok karácsonyi megrendelést vett fel, és amíg nem jött senki, koszorúkat kötött. Jack a rádiós fiú épp a Have yourself a merry little christmas című számot játszotta Crosbytól, mikor csilingelt az ajtócsengő és belépett Donnie. A férfi megköszörülte a torkát és közelebb lépett a dolgozó lányhoz. Szia Abby-szólt rekedtes mély hangon. Szia-válaszolt Abby és letette a kezében lévő koszorút. Én azért jöttem, szóval, jaj de nehéz ez-szólt a férfi és a lányra nézett. Nem kell bocsánatot kérned, csak azért mert Jhon így látja jónak-szólt a lány és felállt.

Nem számít Jhon mit lát jónak, az számít kiben lát jót, ő és a lányom, nem ismerlek Abby de számomra a legfontosabb ember a világon ismer és szeret, és a legjobb barátom is ismer és szeret téged. Elhamarkodva törtem pálcát feletted Abby, úgy, hogy nem is ismertelek, csak láttalak.

Nagyon sajnálom, hogy tegnap olyan csúnyán viselkedtem veled, a tudat, hogy bármi baja eshetett volna Mollynak megőrjített, és rajtad töltöttem ki. Pedig te vigyáztál rá, nálad talált menedéket és megnyugvást, míg nem értem haza. Nem kérem, hogy bocsáss meg Abby, csak akartam,hogy tudd sajnálom.

A lány ekkor nézett először rendesen a férfira. Donnie elesettnek, fáradtnak és végtelenül szomorúnak tűnt. Abby mérleg jegyű volt, szerette maga körül a békét, és mosolyogva nézett a férfira:semmi baj Donnie, megértelek. Örülök, hogy megismerhettem Mollyt, és annak is, hogy Jhon barátja vagy. Tudom szüksége van jó barátokra, és ő nehéz ember. Minden rendben van szóval….Elmehetek?-kérdezte és folytatta egyben a férfi egy kicsit mosolyogva. Mert tegnap ezzel a mondatoddal olyan porig sújtottál szavakkal mint nő még soha, akivel azt hittem fölényben állok. Hát te se haragudj rám, egy kicsit tényleg dilis vagyok-állt a békülés útjára mostmár Abby is. Azt látom-szólt a férfi és Abby pulcsijára mutatott, viszlát Abby-szólt még és kilépett az üzlet ajtaján.

A napok aztán gyorsan teltek, sok munkával, kevés alvással. Abby azért minden nap beugrott Teddhez és pénteken délután lerakta a kulcsát nála, hogy Tedd hétfőig etesse Keltát, majd elköszönt, ígérve siet haza hétfőn a városból. Abby a szülei házában töltötte a hétvégét, az öccseivel vásárolgattak ,mindenféle egzotikus boltokban, régiség kereskedésekben az üzlet megrendeléseinek részére. A Brewer család ősi serföző család volt, két öccse, apja és édesanyja is folytatták őseik szakmáját, és a világ vezető söreinek piacán tekintélyes helyen álltak.

Hétfőn hajnalban aztán megegyeztek abban mikor Abby útnak indult, hogy Abby 23-án érkezik és 25-én délután indul haza karácsonykor. Abby elindította a fűtést a kis honda terepjáróban, lefújatta a fagyos párát az ablakokról, majd óvatossan útnak indult. Ahogy kiért a városból a keskeny Silver valleybe vezető úton köd gomolygott alattomosan, hol teljessen eltűnve, hol előbukkanva. Abby lassan vezetett és a rádiót is lehalkította, félt,hogy az erdőt elérve egy szarvas vagy valami vadálllat bukkan elő az úton a ködből. Ahogy a sötétség eltűnt úgy sűrűsödött a köd és még 2 óra hátra volt a monoton erdőket, völgyeket átszelő útból.

Aztán egy kisebb kanyar után vékonyabb lett a köd és Abby észrevett egy nagy hátizsákot cipelő alakot az út szélén. Lassan közeledett az alak felé ,majd elérve kinézett az ablakon. Egy szép arcú, fiatal lány nézett vissza rá, és mosolyogva bólintott. Abby megállt, és megvárta míg a lány eléri a kocsit majd letekerte az ablakot. A lány megállt és Abbyre nézett. Merre mész?-kérdezte Abby. Mindegyj csak jó messze a várostól-szólt a lány. Ápolt, szép arca volt, szőke göndör haja kikandikált a kapucni alól. Nos ha nem vagy sorozat gyilkos vagy bármilyenpata akkor Silver valley-ig jó vagy nálam-szólt Abby.

Hurrá!-szólt a lány és fürgén beugrott Abby mellé a kocsiba. Nem vagyok sem gyilkos sem akármilyenpata-mosolygott a lány. Kate Winson vagyok-nyújtotta a kezét és Abby elfogadta. A köd föloszlott végre és a rádión szóló slágert dúdolva utaztak tovább. Nem vagy kíváncsi rá mit kerestem az úton-kérdezte egyszercsak Kate. Majd elmeséled ha akarod, magamtól nem érdekel…-szólt Abby és a lányra mosolygott.

De jó fej vagy te-kiáltott fel a lány, és hirtelen ömleni kezdtek belőle a szavak. 26 éves vagyok, állatorvos, 3 éve megismertem egy férget aki tönkretette az életemet és a kezdődő karrieremet, nem volt rajta kívűl senkim…ma sincs…és tegnap éjjel betelt a pohár, érted? Elég volt…belőle, a városból, az emberekből, talán a hegyekbe megyek egy időre…hallottam, hogy van ott egy kis síparadicsom, hátha keresnek valamilyen melóst. Hát ez igazán bátor dolog Kate-szólt Molly. 

Abby arra gondolt, neki is elkéne a segítség most decemberre a boltban, talán segíthetne a lánynak, aki nagyon szimpatikus volt neki. Esetleg januárig én is segíthetek neked ha érdekel a dolog. Á nem bírom a nőket-szólt lazán a szőke lány. Ja én se, szólt nevetve Abby, melót ajánlanék. És milyen melód van?-kérdezte csillogó barna szemekkel a lány. 

Abby elmesélete mit csinál, és milyen munkára venne fel időszaki segédet. A lány türelmetlenül hallgatta végig Abbyt, majd  igen, igen, igen felkiáltással átölelte Abbyt. Héjj, vezetek!-szólt Abby és ránevetett  lányra:ésszel kollegina! Ezzel a szóbeli egyezség megköttetett ,nevetve vidáman tették meg az utat Silver valleyig.

Hazaérve Kate nem győzött csodálkozni Abby otthona és cuccai láttán, majd hálálkodni kedvességén. Abby megmutatta neki a szobáját, és felszólította érezze magát otthon. Kávéztak majd, forró fürdőt vettek, és csinosan fitten léptek az utcára, hogy dolgozni induljanak. Az első vevők érdeklődve nézték Kate-et, szőke göndör hajával szép arcával, csillogó barna szemeivel, vidám kacagásásval mindenkit megigézett.

Ebéd előtt Abby elment Jhonhoz, hogy bejelentse van egy ideiglenes munkaerő a boltjában, aki nála fog lakni. A lány papírjait is átvitte Jhonnak, aki nevetve fogadta Abby újabb fura dolgát, mint hogy felszedni az úton egy munkaerőt.

Jhon azonban akárhogy is kinevette Abbyt, kíváncsi volt az új lakóra, mégha csak átmeneti is, és ebédidőben átsétált a virágboltba. Helló-köszönt be majd,beljebb lépett. Abby feltett egy kávét főni, Kate pedig érdeklődve nézegette a magas zsarut. Jhon Wallas vagyok kisasszony-szólt Jhon kissé hivatalosan, és visszahoztam a papírjait.

Ó biztos úr köszönöm, szólt a lány és az okiratokért nyúlt. Jhon le sem vette a szemét a mosolygó lányról, kezük összeért ahogy a lány elvette a papírokat. Jhon tért először észhez, és torok köszörülve hátrébb lépett. Abby,hallom Donnie járt nálad pénteken. Aha, bocsánatot kért-szólt Abby és furán nézett a még mindig a lányt bámuló Jhonra. Jhon-szólt rá a lány, és kényszerítete Jhont, hogy rá nézzen. Nézd ez lesz a havi számlád -mondta a lány .

De hát én nem…-á igen kapcsolt Jhon és elolvasta a papírt amit a lány írt neki amíg Kate-et bámulta. Ne bámuld már ennyire… Oké Abby rendben van, ezt talán kibírom fizetni-szólt végre Jhon. Este gyere át egy percre Abby kérlek-mondta még, majd kézcsók köszönéssel kilépett az ajtón.

Kate hamar belejött a munkába, mosolyogva dolgozott Abby keze alá. Mond csak Jhon a barátod?-kérdezte Kate. A barátom igen-de nem úgy, hanem mint haver, éred?-kérdezte Abby. Persze, tudom mi az valakinek a barátja, vagy a szeretője, csaja lenni-nevetett Kate. Akkor jó-nevetett vissza Abby. Nagyon jó képű férfi-szólt Kate elmélázva. Hát nem az én zsánerem-de nagyon rendes ember, szólt őszintén Abby. Zsánerem? Milyen fura szavakat használsz néha Abby, te sose mondasz olyanokat, hogy bazdki, meg hogy nem jön be, meg hogy barom, vagy a picsába..-kérdezte mosolyogva Kate. Hát nem igazán, de azért néha én sem vagyok szalonképes-mondta Abby.

Kora este aztán munka után Abby bemutatta Teddnek is Kate-et, majd ott is hagyta amíg átugrott Jhonhoz. Szokás szerint kopogás nélkül rontott be a hivatalba, és meglepődve fékezett le mikor meglátta Donniet egy székben ülve, wiskeyvel a kezében. Fekete drága pulóvert viselt ,farmerrel, rövid, néhol már férfiasan ritkuló haja csillogott a friss mosástól, és ugyanolyan megdöbbenve bámult a lányra mint az rá. Jhon a másik székben ülve mosolygott Abbyre.

Drágám, bocs elfelejtettem, hogy jössz-mondta mentegetőzve Jhon. Gondolom..-szólt Abby majd levette a sálját. Wiskeyt?-kérdezte Donnie otthon érezve magát, már itt az ideje nem?-nézett még az órájára gúnyolódva. Ki ez az ember Jhon?-kérdezte kezdődő dühvel Abby. Pénteken a bocsánatomért esedez, majd hétfőn megint a képembe vágja a senkit sem érdeklő megjegyzéseit az italozási szokásaimmal kapcsolatban. Távolítsd el innen, vagy nem beszélsz ma velem, bármiért is hívtál ide.

Donnie nevetve vette tudomásul Jhon figyelmeztetését, miszerint álljon le Abby piszkálásával, és wiskey helyett egy sört nyomott Abby kezébe majd elvette a sálját és a bőrkabátját. Abby felült az íróasztal tetejére és kérdőn nézett Jhonra, figyelemre sem méltatva Donniet. Na mit akarsz te áruló?-kérdezte a lány? Jaj Abby nem tudsz néha felnőttként viselkedni?-kérdezte Jhon. Én igen, csak a cimborád nem, de mindegyj is, mond miért kellett idejönnöm, remélem nem az miatt a halálra ítélt terved miatt, hogy megismerkedjek a lehetetlen kis haveroddal. Donnie nevetve nyugtázta a csípős szavakat, és nyugodtan kortyolta tovább a wiskeyt.

Azért hívtalak ide bébi, hogy megmutasd mennyire szeretsz engem, és ha egy kicsit is kedves vagyok számodra, bemutatsz ennek az angyalnak Abby…Milyen angyalnak?-kérdezte Abby majd egyből Kate képe villant fel előtte. Á értem, Kate-re gondolsz, de hiszen már ismered… Abby miért csinálsz úgy mintha fogalmad sem lenne a randi, meg az udvarlás meg az ismerkedés című szavak jelentéséről és hogy ezeket nem tudod összefüggésbe hozni egy pillanat alatt az okok kis fejedben?

Várjunk csak ,miért is?-kötekedett Abby. Mert idehívsz miközben tudod, hogy Mr.Cinikus itt dekkol majd nálad? Hogy jót röhöghessetek majd egy horgászat közben a jeleneten? Váratlanul érkeztem ,hölgyem, momentán horgászat, Jhon szerint te vagy a legjobb pecás a vidéken. Egyszer szívesen tesztelném-szólt mély hangján Donnie, és cinkos fény gyulladt a szemében. Ne is álmodj róla-szólt Abby. 

Rendben Abby, szóval most már tudod, hogy nem ellened irányuló akciók kitervelésével rabolom a drága időmet, hajlandó vagy bemutatni neki rendesen? Akarod tudni mit mondtam rólad neki?-kérdezte Abby. Nos remélem csak jót-szólt reménykedve Jhon. Azt, hogy nem válogatod meg a barátaidat túl jól..szólt Abby majd leugrott az íróasztalról, felkapta a sálját és az ajtóhoz lépett. Majd megfordult, Donniera mutatott és érzelemmentes hangon így szólt: Molly jól van? Donnie meglepődve a kérdésen csak bólintott egyet ,mire a lány kiviharzott az irodából.

Megdöglöm ezért a piszok kis nőjért Jhon. Ha mondtad volna, hogy ennyire sexi és édes mikor dühös…-nevetett Donnie, és felállt, talán elkerülhettünk volna egy két balhét. Remélem csak viccelsz-szólt Jhon. Hát persze, szólt Donnie, de gondolatai a lányon jártak, és arra gondolt holnap ismét felkeresi bocsánatot kérni tőle.