Molly Abbynél

2011 szeptember 22. | Szerző: Soccersgirl |

 Jhon! Jhon!-itt vagy? -kiabált Abby a kelleténél kicsit hangosabban. Abigel nahát! Mi ütött beléd?- jött elő Jhon a hátsó szobából a magas rendőr, és aggódva nézett Abbyre. Épp a bárban ittam a puncsomat mikor…-kezdte Abby ..néha nálam is megihatnád azt a puncsot-mosolygott az átlagos kinézetű, de nagyon férfias,sportos testalkatú 40 éves férfi, félbeszakítva Abbyt.

Ugyan Jhon hagyd ezt most kérlek-szólt erélyesen Abby. Rendben Abby hallgatlak-adta meg magát Jhon. Egy kislány jött a bárba egyedül, Molly. Megszökött valami Madytől aki az apja új barátnője, az apja pedig New Yorkban van. Ismered? Persze, hogy ismerem, Donnie a barátom-mi van Mollyval?-kérdezte izgatottan Jhon. Semmi baja, Tedd vigyáz rá amíg én idejöttem, öltözz fel és gyere kérlek. Rendben Abby nyugodj meg. És mit keresett a bárban? Hát engem-szólt Abby, ezt a kis díszt akarta elkérni.

Ezt?-döbbent meg a seriff. Ez egy nagyon szép kis angyal,a gyerekek szeretik, Molly is-válaszolt a lány és zavartan megigazította a kabátját. Te is bírod igaz Abby? -mosolygott a lányra Jhon. Öh, mellesleg micsoda barátaid vannak neked Jhon?- védte ki támadással Abby a kérdést. Ezt most, hogy érted drágám?-nézett értetlenül a férfi. 

Pont úgy, ahogy kérdezem, Molly apja egy szemét alak.-húzta fel magát ismét Abby. Azért szemét mert a lánya elszökik a barátnője felügyelete alól?-kérdezte Jhon és belebújt az egyik bakancsába. Nem azért, hanem azért mert a lányának azt mondta, hogy én rossz néni vagyok, mert kocsmázok, ezért nem vette meg Mollynak tőlem már régebben ezt a díszt, helyesebben ezért nem jön be a boltomba.

Donnie biztos nem így értette, szoktunk rólad beszélgetni,furának tart téged, de rossznak biztosan nem-nézett fel a lányra a seriff és a szemeiben megcsillant valami különös fény. Szoktatok rólam beszélgetni?- döbbent meg Abby. Mit gondolsz Abby az agglegény férfiak, ha lemennek pecázni a folyóra vagy vadászni a hegyekbe, a sör mellett némán ücsörögnek? -Jhon belebújt a kabátjába is végre, és megfogta Abby vállát. Kibeszéljük a megye összes singli csaját, sorban…és mivel a lista elég rövid, mindig előről kezdjük, ezért kéthavonta mindig sor kerül rád is.-nevetett a seriff és kifelé navigálta a morcog lányt.

Az úton Donnie éppen hívta Jhont, mert Medy csak most szólt neki Molly eltünéséről. Jhon megnyugtatta Donniet, aki megígérte, hogy holnap a tárgyalás után azonnal hazajön. A bárba lépve Molly azonnal Jhonhoz futott, aki felkapta a kislányt és megpuszilta az arcát. A jelenet arról tanúskodott, hogy Jhon tényleg gyakori vendég Donnieéknál. Abby nem értette, hogy ő miért nem ismeri akkor, hiszen Jhonnal nagyon jó baráti kapcsolatot ápolnak.

Molly az  Abby kezében lévő angyalkára nézett és mosolyogva így szólt: hát elhoztad nekem? Tessék, a tiéd- lépett közelebb Abby és átadta a kis díszt. Molly suttogva köszönte meg és kis kezeivel magához húzta Abbyt és megpuszilta. Nagyon szívessen -szólt halkan Abby és elhúzodott az ölelésből mert a feje valahol Jhon mellkasán landolt mikor a kislány magához húzta és Jhon meghitt pillantást vetett Abbyre.

Abby levette a kabátját, és visszaült az asztalához, cigarettára gyújtott, és elvette a Tedd által kihozott újabb puncsot. Nos akkor én most visszaviszem Mollyt Madyhez, megvársz Abby?-kérdezte a seriff. Persze-bólogatott Abby, de nem nézett Jhonra. Gyerünk kicsikém, vedd fel a kabátodat-szólt a rendőr, visszaviszlek Madyhez. A kislány döbbenten nézett  Jhonra majd hatalmas ordításba kezdett, úgy sírt, hogy a bár összes vendége felkapta a fejét, Molly csak rázta a fejét, szőke fürtjei ide-oda repkedtek, és kis arcán patakokban folytak a könnyei.

Én oda soha többé nem megyek-hüppögött a kislány és kirántotta a kezét Jhon markából. Ne vigyél oda Jhon bácsi légy szíves. Dehát miért ne Mollykám? -kérdezte a rendőr, apa holnap korán jön haza és érted megy. Nem!-sikított fel újra a lány és Abby ölébe futott, aki megszeppenve ölelte magához a kislányt. Mady bántott engem-szólt halkan a kislány. Ez igaz Mollykám?-kérdezte közelebb lépve Jhon. Igen, énekelgettem, de neki fájt a feje, szólt,hogy hagyjam abba, de én halkan tovább énekeltem, erre megtépte a hajam. Elbújtam a sarokba erre ő kiráncigált, nézd csak meg a kezemet-és a kislány feltűrte a kis kardigánja újját, fehér kis alkarján valóban szorításnyomok voltak. Jhon arcát elöntötte a düh, de megpróbált uralkodni magán. És ekkor szöktél el?-kérdezte a kislányt a seriff. Először még szerettem volna játszani a hóban, de nem engedett ki az udvarra, felzavart a szobába majd jött hozzá valaki, és akkor szépen idejöttem.

Jól van Molly, jól tetted,hogy eljöttél, de máskor ilyenkor fel kell hívnod édesapádat, rendben? Rendben-szólt csendessen a kislány. Ne félj nem kell visszamenni oda-nyugtatta a kislányt Jhon. Abby én elmegyek, beszélek Madyvel, nálam nem maradhat Molly, tudod,hogy a hivatalban lakom, amíg nincs fűtés a házamban. Kérlek vigyázz ma Mollyra. Ha végeztem bemegyek hozzád, tudom sokáig dolgozol még otthon. Abby megrökönyödve nézett Jhonra, de a férfi már nem foglalkozott vele. Az ajtóból még visszaszólt, Abby! Induljatok haza, egy kisgyereknek ilyenkor már ágyban a helye. Majd meg sem várva Abby válaszát kicsit mosolyogva kilépett az utcára.

Ezt hát jól kiosztotta a seriff úr-nevetett Tedd. Ó ehhez nagyon jól ért-morgolódott Abby majd felállt és a kabátjaikért indult. Nálad fogok aludni Abby néni?-kérdezet a kislány? Igen-felelt Abby és ráadta Mollyra a kis cuccait. Super!-kiáltott fel a kislány. Super!-gúnyolódott nevetve Tedd és a bosszús Abby karjába bokszolt kicsit viccesen, majd felsegítette Abby kabátját. Kösz a semmit barátom-szólt élcesen Abby és megigazította a sapkáját. Ugyan Abby egy napot még te is kibírsz egy gyerekkel. Nem biztos! Hiszen rossz néni vagyok! És, hogy ennek az undok jellemzés gazdájának a lányára ma mégis ez a rossz néni vigyáz, elégtétel kell legyen neked. Ó igen-nevetett végre cinkossan össze a két jóbarát, majd egy arcpuszival köszöntek el egymástól.

A havazás már elállt és a kislány és a nagylány egy darabig szótlanul kézenfogva sétáltak a havas járdán. Ugye Abby néni milyen szép most minden? Gyönyörű,-válaszolt Abby, ezért ne is mond nekem, hogy néni, hívj Abbynek jó?-kérte a lány mert furcsán hangzott, hogy valaki Abby néninek hívja. Hány éves vagy Abby?-kérdezte a kislány. Ha jól számolom 32-felelt eltűnődve és arra gondolt, hogy akár 2x annyi idős gyermeke is lehetne már, mint most Molly. Vicces vagy- szólt a kislány, és nem is vagy öreg, apa azt mondta… állj, semmit nem akarok hallani amit a papád mondott, ebben kiegyezhetünk kicsikém?-kérdezte Abby. Oké-nevetett Molly, messze laksz még?-kérdezte egy kicsit fáradtan a kislány.

Nos, látod ott azt a szép kis faházat? Ott áll egyedül a többi háztól kicsit távolabb. Abby egy takaros kis, téliesített faházra mutatott, gyönyörű faragott tornáca volt, és a kémény békésen füstölte hófehér karikáit a hideg levegőbe. Abby házát mindenki csodálta, az erdész házán kívűl nem épült ilyen ház Silver valleyben. A kertje hatalmas volt és csodaszép, télen nyáron a csodájára jártak a barátai. A ház elején rengeteg fenyő, örökzöld állt most havasan, a nyáron vidáman csobogó kis díszmalom most letakarva állt, de a kertet rengeteg szépen faragott este kivilágított madáretető díszítette, és egy nagy dísz szarvas bújt hatalmas agancsokkal az egyik örökzöld cserje mellett.

A hátsó kertben Abby zöldségeket termelt nyáron, és csodás gyümölcsfákat, hangulatos szölőlugasokat nevelt. Befelé, a tornácon meggyújtotta a két hatalmas kerámia dísztök mécsestartót, bár Halloween már elmúlt, Abby télen, nyáron meggyújtotta esténként a mécseseket, ezzel jelezvén, hogy itthon van. Beléptek a házba-és a kislány ámulva nézett körül. Igazán itt laksz?-kérdete csodálkozva Molly. Gondolod, hogy valami idegen házába hoztalak?-kérdezte vissza nevetve Abby. Ez olyan szép Abby, a kerted is meg minden, itt bent is. Hát ,érezd magad otthon Molly.-szólt Abby és levette a kabátját ,sapkáját, majd segített Mollynak is. Abby megrakta a kandallót és elmélyülten nézte a kislányt amint az ámulva nézi még mindig Abby házának berendezéseit, virágait. Nálunk semmi ilyesmi nincs-szólt a kislány. Hát csak nézelődj nyugodtan.-szólt Abby és vacsora után nézett.

Molly, nem vagy éhes, szereted a spagettit? Nagyon szeretem. Akkor vacsorázunk? Hát egy kis idő kell, még összeütöm, de nemsokára. Fürdeni nem kell?-kérdezte Molly. Miért szoktál?-kérdezte viccelődve Abby. Miért te nem?-kérdezett vissza a kislány. Csak vicceltem Molly, persze, kell fürdeni. Tudom ,hogy vicceltél, te olyan vicces vagy…én meg okos, apa mondta, hogy értem a vicceket. Ó bocs ezt is apa mondta…Semmi baj, gyere engedek neked fürdővizet. Míg Molly fürdött Abby felrakta a spagettit főni, és elkészítette a szószt. Talált egy régi Mickey egeres pólót a kislánynak amit most hálóingként használhatott.

A vacsora után Molly a tévé előtt hamar elaludt, Abby nem is csodálkozott rajta, este 10 óra volt, és a kislány sok mindenen keresztülment ma. Abby is elment fürdeni és egy fehér pamut kezes lábas pizsamát vett fel amit egy rénszarvas díszített, hosszú haját kifésülte, ami így egészen a dereka aljáig ért. Abby két dologgal volt kibékülve magán, az egyik a gyönyörű haja volt, a másik a szép kék szemei. Pedig nem volt összességében sem csúnya lány, sportos alakja volt és szép mellei, arca viszont inkább érdekes, mint szép. De Abbyt nem túlságosan foglalkoztatta a külseje, kényelmes holmikban járt, és soha nem festette magát.

Egy bögre fahéjas kávéval a kandalló melletti dolgozósarokba vonult,de előtte még betakargatta Mollyt. A megrendelések alapján elkezdte tiszafa ággal és magyalágakkal körbetekerni az adventi koszorú alapokat. Jövő hét végén advent első napja lesz addig még vagy 200 díszt kell elkészítenie, és akkor még nem számolt a karácsonyi ajándék megrendelésekkel. Ilyenkor sokáig ébren volt és dolgozott, csendes karácsonyi zenéket hallgatott, és a keze alól csodás egyedi tárgyak kerültek ki. Rajta kívűl Silver valley másik felében csak egy idős hölgy foglalkozott virágokkal, így Abbynek mindig volt munkája télen is.

Kis idő múlva hallotta, hogy a hatalmas ír farkaskutyája, akit érkezésükkor elfelejtett előre engedni a hátsó kertből, ugat valakit. Okos kutya-gondolta magában, és belebújt a köntösébe, sejtette, hogy Jhon érkezik, és már hallotta is ahogy a férfi a falépcsőhöz veri a bakancsát. Mire Jhon kopogott volna Abby már ajtót nyitott neki. Csendesen, Molly alszik. Majd a konyhába tessékelte a férfit. Leültek, és Abby egy bögre kávét tett, a fáradtnak látszó Jhon elé. Kösz Abby ez jól fog esni-kortyolt a kávéba. Hm fahéj, tudod te mi kell a kávéba. Nos mit intéztél Jhon?-kérdezte kíváncsian a lány. Hát Mady elmondta, hogy valóban megszorította Molly kezét, mert félt, hogy rádől a szekrény…egy szavát sem hittem, de ez ő és Donnie dolga. Azt hiszem Donnie nagyon mérges lesz.

Hát, ha én rossz néni vagyok neki, remélem Mady ezek után legalább boszorkány. Ugyan már Abby, mondtam neked, hogy Molly biztosan félre értette az apja szavait-védte Jhon a barátját. Ó Molly nem hülye, tökéletesen érti a felnőtt dumát. Mond csak én miért nem ismerem Donniet, sose meséltél róla.

Tudod, hogy néha eljárok pecázni, vadászni, hát vele, sose kérdezted kivel megyek. Donnie gyerekkori pajtásom még Yorkból. Te még nem laktál itt amikor ideköltöztek, a városon kívűl laknak abban a hatalmas villában ami le van kerítve a kis tó mögött. Jhon szinte sose jár itt bent, és sokat utazik. Kate, Molly születésekor hagyta el, akkor költözött ide. Idén kezdett el újra a nőkkel foglalkozni, de ahogy látod nem megy jól neki. Nehezen viselte,hogy Kate elhagyta őket. De hidd el Donnie jó ember és jó apja Mollynak, különben nem lehetne a barátom.

Értem, jól van Jhon, akkor hová vigyem Mollyt holnap reggel? Donnie házvezető nője ilyenkor mindig szabadságon van, ezért vigyázott rá Medy, eddig minden évben vett fel helyettest, de holnaptól Jhon is itthon dolgozik januárig, úgy gondolta 3 napig Mady is tud rá vigyázni. Szóval veled marad estig. Az kizárt, hiszen dolgozom-ellenkezett a lány. Egyszer majd elmeséled nekem miért utasítod el a gyerekeket Abby?-kérdezte halkan Jhon.- Tavaly karácsonytájt, Jhon udvarolni kezdett Abbynek, de a lány határozottan közölte Jhonnal, hog járhatnak ők együtt, de sem férjhez nem megy hozzá sem gyermeket nem szül neki.Jhon akkor feladta, hiszen mindene lenne egy két kisgyerek, de még nem találta meg az igazit.-

Azért kell elmesélnem,hogy jobb embernek tarts tőle? Hogy megfelelő kifogást szolgáltassak neked, hogy ne nézz rá mindig ilyen kérdőn ha a gyerektéma kerül szóba?-kérdezte szomorúan Abby. Nem Abby,-én szeretlek, bármiért döntöttél így, csak érteni akarlak. Semmi más oka nincs neki Jhon, mit hogy volt egyszer egy férfi akit nagyon szerettem, gyereket akartam tőle, és mikor eljött az ideje, hogy elmondjam neki is, ő szépen lelépett. És kifutottam az időből Jhon. Ne viccelj Abby, ma a nők már 40 évesen is gyereket vállalnak. Pusztán gyávaságból, és egy régi elutasítás miatt nem akarsz gyereket? Ha már így megfogalmaztad a miérteket, akkor igen-válaszolt Abby halkan. Oké Abby értelek, de ezen túl leszel egyszer és akkor majd pokolian fog  az életedből hiányozni egy kölök, ne felejtsd el, hogy én szóltam. Most menj el Jhon, fáradt vagyok-szólt Abby. Kérlek, köszönöm a segítséget Abigel.-szólt Jhon, homlokon csókolta a lányt és kilépett az ajtón.